A 19-ikei diákdemonstráció előtt menetrend szerint érkezett előbb a Magyar Idők (dupláztak!), majd a Figyelő cikke (nyomokban újságírást tartalmazhat; felkészül: 888, Pestisrácok). Míg a Magyar Idők viszonylag konszolidált volt, a Figyelő Dózsa László által jegyzett cikke egészen durvára sikerült. Na persze én nem vagyok újságíró-géniusz, hogy szakmai szemmel megítéljem, lovagkeresztem sincs, mint a magyaridős fiataldemokrata Bayernek, de legalább meg tudom mondani, hogy ki van egy képen.
Sajnos az írásban még magukhoz képest sem tudtak újat mondani, a diákbáb archetípus permutációit kifulladásig és azon túl is tolták. A közéletben aktív civil diákok leggyakoribb jellemzője a kormánymédia és a társadalom egy bizonyos része szerint az, hogy minket kihasználnak az ellenzéki politikai erők. hogy az elején a szerző még „képzett aktivisták”-ról ír, később viszont már „tapasztalatlanok”-nak vagyunk titulálva, – a következetességet már azóta nem várom a Fidesztől, hogy megfúrták a tandíjat népszavazással, majd bevezettek egy jóval magasabbat.
Ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy a „kihasznált diák” toposz bug (hiba) vagy feature (funkció)?
Azaz a Fiatal Demokraták pontosan tudják, hogy a jövő generációnak, a fiataloknak az ellenállása különösen veszélyes a hatalmukra nézve, hiszen lelkesek, tájékozottak, kiváló szervezők hála az internetnek, és nagy mobilitással rendelkeznek, tehát nehéz őket munkahellyel vagy családi helyzettel sakkban tartani. A másik lehetőség, (a kettő nem is feltétlen zárja ki egymást), hogy tényleg azt hiszik, hogy ~25 alatt nem lehet valakinek egy önálló épeszű gondolata. Egyszerűen lehetetlen, hogy valaki ne szeresse a fennálló poroszos, autoriter iskolarendszert magától, tehát balliberális pártpolitikai aktivista mondhat csak ilyet, aki „5 perc hírnévért” végzi a piszkos munkát; a résztvevő diákokat pedig csakis megrontani lehet, hiszen nem tudnak kritikusan gondolkodni, és elhiszik, hogy messzi országok hamis utópiájában nem kell 60+ órát magolniuk egy héten. Sajnos ezt a tévképzetet alátámasztja a jelenlegi társadalmi berendezkedés és a törvényi háttér. 18 év alatt a fiatalok a társadalom másodrangú tagjai. Nem véletlen, hogy a magyarok 36%- a szerint a gyereket lehet verni (magasabb lenne, ha a 18 alattiakat is megkérdezte volna a „reprezentatív” felmérés, azaz az érintetteket), hogy az iskolán belüli erőszak elképesztő mértéket ölt és semmi és senki nincs aki megállítsa a ragadozó tanárokat, beleértve az iskolavezetést, a tankerületet, az Oktatási Jogok Biztosát és a tanárszervezeteket is. Továbbra is lehet diákokat alaptörvény-ellenesen vallásosan indoktrinálni, mivel a gyerek 14 éves kora előtt a szülő joga a vallásáról dönteni, 18 éves koráig pedig közös a döntés, azaz lehet egyházi iskolába kényszeríteni (ahol a törvény szerint büntethetik, ha nem vesz részt vallásos tevékenységekben), körül lehet metélni, azaz megfosztani lelkiismereti szabadságától és testi integritásától. A demokratikus oktatás konferenciákon általában pár 60 éves férfi elmeséli a diákközpontú oktatás alapvetéseit. Az államilag egyedüliként elismert diák-érdekképviselet, az Országos Diákparlament zárt ajtók mögött ülésezik 2 évente egyszer, ahol cenzúrázzák a diákokat. Mi sem természetesebb, hogy „az, hogy mi legyen a tananyag nyilvánvalóan nem a diákok kompetenciája”, illetve „Minden oktatási rendszerben van helye a diákok véleményének, megvan ennek a formája, leghatékonyabban az osztályteremben és az iskolai falai között”. Ki kell, hogy ábrándítsam a szerzőt, ez rohadtul nem magától értetődő. Mi járunk suliba, mi vagyunk az elszenvedői a jelenlegi rendszernek, és pusztán korunknál fogva elutasítani a véleményünket abszurd. Ideje, hogy mindenkit képessége és érvei alapján értékeljünk, nem pedig kora, státusza, neme vagy bőrszíne alapján. Ezt egyébként elméletileg még az Alaptörvény patchelt/frissített 2.6-os verziója is biztosítja, úgy hívják, hogy egyenlőség. Egyébként a Köznevelési törvény is biztosítja a véleményezési jogot, sikerült megint túlnőni a kormány hivatalos retorikáján a nagy buzgóság közepette.
Aztán persze mindenki csodálkozik a választási évben (a Fideszen kívül, nekik ez volt a céljuk), hogy az emberek fele nem megy el szavazni, aki meg igen, az többnyire inkább ne tenné. Miközben a pártok egymás elől rágják el a parlamenti küszöböt, nem sokaknak jut eszébe, hogy talán azzal lehetne a konstruktív választási hajlandóságot növelni, ha 18 évig nem néznék láthatatlannak az embereket.
Persze ha diákok kiállnak magukért, akkor természetesen lógnak, mert ezt szeretik csinálni, heti 60+ óra tanulás tényleg kevés 13 évesen. Ember. Mi sztrájkolunk, nem lógunk! Ja, hogy erre nincs törvényi lehetőség? Akkor legyen, mert az elv azonos. Abban az egyben igaza van a szerzőnek, hogy a tüntetés nem spontán. Ez a rendszer évek óta nyomorítja meg a diákokat testileg és lelkileg, és a Független Diákparlament évek óta küldi el a javaslatait az EMMI-nek, melyre nem is reagálnak. Ezért megyünk az utcára és sztrájkolunk, mert nincs más választásunk.
A jelenlegi rendszer tarthatatlan, mert az oktatásban elmaradt a rendszerváltás.
Miközben az évszázados poroszos, autoriter oktatási rendszert tovább rombolja tudatosan a kormányzat, brüsszelezést íratva az egyentankönyvekbe, politikai biodíszletnek használva a diákokat, illegitim szakmai érettségit bevezetve, túlterhelve a tanulókat és kivéreztetve a gimnáziumokat és az egyetemeket, diákok egy csoportja úgy döntött, hogy ennyi, köszönik, de elég volt a politikai megrontásból! Legyen vége a kritikus gondolkodás mesterségesen alacsonyan tartásának, a versenyképesség, a kreativitás és a demokratikus szemlélet kiölésének. A diákok köszönik szépen, majd eldöntik, hogy csatlakoznak-e vagy nem. Felelős, gondolkodó emberek többnyire ők is, nincsenek ők megrontva.
Mindegy, hány újságíró gyalázza a diákokat, idéz olyan pestisrácos cikket, melynek alján ott a helyreigazítás, mert hazudtak, és ezért az FDP sajtópert nyert ellenük, ettől csak többen leszünk, és egyre elégedetlenebbek. „Gyér támogatók, meg a nagyobb számú józanok” helyett az emberek többsége egyetért kezdeményezésünkkel. Mi pedig nem félünk. Kifejezzük a véleményünket, nem csak az iskolai falai között, hanem akár a Parlament előtt is, ha bent nem hallgatnak meg. Nincs hatalmatok felettünk!
Demokráciát az oktatásban, demokráciát az országban!