Államvilág

Márki-Zay Péter: szeretetteljes gyerekfenyítés

2019. június 25. - Békés Gáspár

 

MZP emlékezetes interjúban árulta el a gyerekek fenyítésének fortélyait. Kifejtette, hogy „fontos volt, hogy a gyerekek szót fogadjanak, és ilyen szempontból én a testi fenyítésnek is szükségét érzem”. Ezek után sajnálkozott egy sort, hogy a magyar törvények túl szigorúak, és úgyse tartja be senki, és csak arra jó, hogy az embert nyaggassák vele. Én mondjuk még nem hallottam olyan esetről, hogy egy szülőt akár egy pofonért elítéltek volna, olyanról viszont nem egyszer olvastam, hogy több éves brutális bántalmazást büntetlenül követtek el szülők.

MZP szerint persze nem akárhogy  szabad gyereket ütni, csak úgy, mint Kanadában, ahol ez „korrekten le van szabályozva [sic]”.

Lényegében azt mondja, hogy azért kell engedélyezni, mert máshogy nem is lehet gyereket nevelni. Ez se nem igaz, se nem szakember MZP, hogy ezt bizonyossággal állítsa, így abszolút félrevezeti a hallgatóságot. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy ne tiltsuk be az azbesztes szigetelést, mert hát 'én még senkit nem láttam azbeszttől megbetegedni', és hát milyen jó építőanyag.

Fő, hogy ne maradjon nyoma, állítja a mogul, melyet szerinte be is tartanak. Mi rossz történhet? Ezek után a rádióinterjúban végre bekapcsolt a politikus- autópilóta, és igyekezett finomítani, a túl őszintére sikeredett pillanata után, de ezt azért nehéz hitelesnek érezni; hiába mondja, hogy ő csak 'szorítást' és 'elcipelést' ért fenyítés alatt, a kanadai verési szabályokat helyeslő mondatai után óhatatlanul is azt kell gondoljam, hogy bizony összességében nem csak szolid érintések alkalmazását támogatja, főleg, hogy politikusként, intelligens emberként ilyen mértékben nem keverhet össze szavakat.

Szerencsére tartunk ott 2019-ben, hogy az ilyen botrányos kijelentéseknek van hírértéke, így többek között a Mérce közölt cikket erről.

 Persze MZP magyarázó bejegyzést is írt, amely ahogy az általában a magyarázkodásokkor lenni szokott, csak még rosszabb színben tünteti fel a politikust. Ebben megszakértette, hogy „senki nem lett amiatt traumatizált felnőtt, mert az édesanyja ráütött egyet a fenekére, amiért […] vendégségben eltörte a házigazda kedvenc vázáját.”  Ugyan én sem vagyok pszichológus, de biztos vagyok benne, hogy nem kell senki fenekére ütni, mert eltör egy vázát. MZP-vel ellentétben valódi (egyébként kanadai) szakértők szerint a testi és lelki gyerekbántalmazás annyira súlyos következményekkel jár, hogy az beleivódik a DNS-ünkbe. Azt már hagyjuk, hogy nemzetközi és a magyar törvények szerint a gyerekeket egyáltalán nem szabad bántani.

 Ha már a lelki bántalmazásnál tartunk, igencsak aggasztó MZP szülői ars poéticája:
A gyermeknevelésben a szülő legfontosabb feladata, hogy általa a gyermek megtapasztalja azt a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET, amit mindannyiunk számára jelent a Mennyei Atyánk.”

Ez a kijelentés két okból zavarba ejtő: Egyrészt azért a bibliai, keresztény Isten feltétel nélküli szeretete konkrétan nem létező, hiszen milliókat ölt meg azért, mert nem teljesítették akaratát, olyan apróságokért is, mint az önkielégítés. Ábrahámot pedig poénból arra kérte, hogy ölje meg a saját fiát (a végén meggondolta magát, szuper).