Államvilág

Államvilág

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, az elitiskolában is

Csendtől a Szóig: a Pannonhalmi Gyermekjogi Szimpóziumon előadott beszéd

2019. október 16. - Békés Gáspár

A beszéd felvétele megtekinthető ezen a hivatkozáson.



Sokféle csend létezik. Engem talán a kíváncsiság csendjével fogadnak.

De létezik szomorú, vidám és elmélyült változat is, ahogy a főapát úr említette.

 Az iskolás éveimből azonban másfajta csend maradt meg bennem élénken: a félelemé. Emlékszem, milyen volt körbenézni az osztályteremben, ahol a szünetben még mindenki a székéhez ragadt 10 percig, miután tanárunk kiviharzott. Több, mint 25 ember rettegése ellensúlyozta azt a pillanatot, amikor négy év után végre fel mertem szólalni osztályfőnökünk és magyartanárunk megalázó, emberi méltóságot súlyosan sértő magatartása ellen.

Arról fogok beszélni, hogy miként tehetik az igazságtalanságot és a kiszolgáltatottságot elfogadtatni akaró rendszerek végül mégis küzdővé, konstruktív ellenállóvá az embert. 

 2009-ben vettek fel az ország egyik elit gimnáziumába, humán tagozatra. Ez emelt történelem és magyar óraszámot jelentett. Utóbbi  esetében harmad és negyed évben heti 7-8 órát tett ki. Osztályfőnököm és magyartanárom nagytudású, de szigorú tanár hírében állt. Azonban nagyon hamar kiderült, hogy a szigor valójában terror, a tehetség művelése pedig csak azoknak jár, akiket a tanárnő kitüntet a figyelmével.

Kezdettől fogva kiválasztott néhány tanulót az osztályból, akiknek végig azt kellett képviselniük, hogy az erőszakos, megalázó, manipulatív légkör normális. Cserébe nekik nem kellett félniük, őket dicsérte meg a szülői értekezleten és az osztály előtt, olyankor is, amikor éppen nem csináltak semmit, vagy éppen valaki más végezte el azt, amiért ők jutalmat kaptak. Tanulói oldalról ők lettek a tanár támogatói, a többit így az ő legitimálásuk mellett büntetlenül lehetett terrorizálni. A tanár részéről ez egy évtizedeken keresztül jól bejáratott, szándékosan manipulatív és szadisztikus taktika volt. Úgy működött, mint az erőszakra épülő hatalmi struktúrák általában. A kiválasztottak és a kitaszítottak ebben a rendszerben funkcionálisan jól kiegészítették egymást, és mindig, vagy legtöbbször úgy viselkedtek, ahogy a legfőbb mozgató, a predátor akarta.

 A manipuláció és megfélemlítés részeként gyakoriak voltak a felelések.  Fő jellemzőjük volt, hogy rettenetesen bonyolult kérdésekre kellett válaszolni, de  ha a felelő el is kezdte az érvelését, a tanárnő gyakran félbeszakította a válaszokat. Az eredetibb, önállóbb gondolkodást mutató vagy nagyobb ívű kifejtéseket pedig azzal hárította el, hogy ott még nem tartunk a tananyaggal, és addig ilyesmikről még nem beszélhetünk. Végül a felelők helyett ő kezdett el magyarázni.  A diák általában nem jutott szóhoz, megalázva ült le, és nem emlékszem, hogy bárki jelest kapott volna valaha. Egy hármason kívül a többi mind elégtelen osztályzattal zárult.

Azonban itt jött a pszichológiai csavar. A legtöbb esetben a tanárnő nem írta be a jegyet. Milyen rendes! Mondhatják sokan.

Valójában a cél az volt, hogy elbizonytalanítsa a diákot a saját tudásában, ráadásul mások előtt meg is szégyenítse; azonban a hatalmi viszonyok megerősítése után, kegyesen „megbocsátott”, ezáltal az illető hálásnak érezhette magát, sőt, méginkább kereste a jóindulatát.

 Én ezeket a módszereket nem tudtam tolerálni.

 

 Különösen éles konfliktusunk akkor volt, amikor egyik nap alkotmányos jogommal élve résztvettem egy egész éjszakába nyúló tüntetésen az ingyenes és mindenki számára elérhető oktatásért. A  másnapi dolgozatot pedig nem tudtam megírni, de kész voltam bepótolni még azon a héten. A tanárnő viszont erkölcstelennek és lustának nevezett, és kifejtette, hogy persze bárki mehet a szabadidejében plázázni és lógni. Én ekkor tiszteletteljes, nyugodt hangnemben megmondtam neki, hogy nem fogadom el ezt a minősítést, és határozottan kértem, hogy vonja vissza az állítását. Elvártam, hogy tisztelettel beszéljen velem, ahogy teszi azt a többi tanár, és ahogy teszem én is másokkal.

 Majdnem négyévnyi embertelen bánásmód után tehát felszólaltam, és nem hagytam, hogy megalázzanak az iskola egyik legeredményesebb tanulójaként, tudományos olimpikonként.

 Vitánkat és a csöndet csak két lány kétségbeesett zokogása törte meg. Én végre megtaláltam a hangom, a többiek elvesztették a maradékot is. Mert ők még mindig féltek, még olyankor is, amikor éppen nem őket érte a megaláztatás, és féltek az általános, bárkit elérhető bosszútól is. Az eset után ezért számos osztálytársam frusztráltan, szinte dühösen nézett rám.

 Ekkora azonban önmagam számára már elértem, amire vágytam: szabaddá váltam. Legalább annyira tartottam e pillanatot az érettségi részének, mint bármely tantárgyat. Felnőttem. Pedig osztályfőnököm mindent megtett, hogy alávetett gyerekként tönkretegye az utolsó gimnáziumi évemet az igazgatóság és a tantestület passzív beleegyezésével. Magyarból az eset után dolgozataimra négyesek helyett ketteseket kaptam, pedig köztudottan az egyik legolvasottabb tanulóként kerültem az osztályba.  Mégis, az osztályfőnök és egyben magyartanár a távollétemben a legrosszabbként igyekezett feltüntetni magyarból az osztályban, érettségi írásbelimet 58%-ra értékelte, habár 97%-os szövegértés kompetenciamérés alapján az iskola legjobb három tanulójának egyike voltam. Olyan osztálytársam is több pontot kapott, aki a mű műfaját sem találta el. Amikor fellebbezni akartam, a tanár mindenkit megfenyegetett, hogy kollegája rosszabbat fog adni bárkinek, aki próbálkozik. A magyart leszámítva minden érettségimen 100%-os szóbeli pontszámot szereztem és három tantárgyból évfolyamelső voltam az érettségin.

Habár én lettem az iskola első, érmet szerző földrajz-olimpikonja, mégis az első olyan olimpikon, aki nem kapta az iskolai érdemérmet . Hat osztálytársam ellenben kiérdemelte e kitüntetést, ők voltak az osztályfőnök csapata.

 Habár a szabadságérzetemet nem csorbította mindez, de nem tudom elfelejteni azt az érzést, hogy tanáraim, az iskolám és végül osztálytársaim magamra hagytak. A rendszer úgy működött, hogy elszigetelt lettem annak ellenére, hogy szüleim számos alkalommal találkoztak az igazgatóság tagjaival a helyzet megoldását kérve. Azóta megtudtam: ezt a szociológiában ezt az egész jelenséget bystander-effektusnak hívják, melyre Astrid Winkler is utalt; minél kevesebben cselekednek egy krízisben, annál kisebb a valószínűsége, hogy az emberek felelősséget vállalva segítenek egymásnak. Ha csak egyetlen másik ember is lett volna, aki felszólal, talán máshogy alakul; de nem volt, legalábbis az én osztályomban nem. Habár mindannyian humán tagozatosak voltunk, mégis egyedül maradtam humanista akit az alapvető emberi jogok, az emberi méltóság tisztelete a gyakorlatban is érdekelt.

 Azért jelentkeztem elitgimnáziumba, mert azt vártam, hogy ebben az iskolában a kemény munkának elismerés és támogató környezet a jutalma. Ehhez képest rájöttem, hogy van valami, ami mindent felülír: a hatalom és a rendszerek önmagukat támogató, védelmező természete, sokszor még a legjobb helyeken is.

 Abszolút hatalom pedig abszolút korrumpál, és az iskolákban a tantestület egysége, a tanulmányi verseny-eredmények szállítása és a kávészünet békéje teljesen felülírhatja az erkölcsi és törvényi normákat. Az alapvető emberi jogokat is megsértő tanárnő hatalma így az én esetemben is korlátlan lehetett. Hiába sírtak rendszeresen az órán a diákjai, sőt, még olykor kollégái is az értekezleten. Hiába manipulálta egymás ellen a gyerekeket, szülőket és a többi tanárt is, érinthetetlen volt.

 Ráadásul nem ő volt az egyetlen. Sőt, erre még büszkék ma is; az azóta igazgatóvá választott informatikatanártól a következő elfogadhatatlan megjegyzés áll a 2010-es hivatalos iskolai évkönyvben:

 

„Jobban szeretném úgy látni magát, mint egy lámpa: egyszerre lógjon és égjen”

 

Ez pedig csak az egyik, a tőle idézett hasonlóan agresszív tartalmú sajátos nevelői „szellemességek” közül.

 

Nem vagyok szuperhős, mégis úgy érzem, a velem történtek eredettörténetként formázták életemet, és meghatározták a jövőmet.

A gimnáziumi éveim után eldöntöttem, hogy szeretnék másoknak segíteni a tapasztalataimmal. Úgy gondoltam, ha mindez megtörténhet az ország legjobbnak tartott gimnáziumában, akkor máshol ennél rosszabb is lehet. Diákaktivistaként eltöltött éveim során ez sajnos be is igazolódott, és ezért is igyekszem folyamatosan mindent megtenni, hogy felhívjam a figyelmet a rendszerszintű problémákra, és hogy segítsek az áldozatoknak. Én, a magam részéről így igyekeztem feldolgozni a történteket. Évek múltán is gyakran álmodom, hogy magyarórán ülök, azonban mindig küzdök, és soha nem maradok csöndben. Ahogy a valóságban sem, ahogy most sem.

 Szólni pedig van miért, hiszen az ombusdman pár hónapja kijelentette, hogy a „gyermekek teljesen védtelenek az elkövető pedagógusokkal szemben”.

Miért van ez így, miért nem tudjuk megvédeni magunkat, egymást, és miért nem védenek meg az iskolák maguk mindenkit?

 

A válasz nem csak a mindenkori oktatáspolitikai hiányosságokban keresendők, habár a Köznevelési Törvény elvette a diákönkormányzat egyetértési jogát, majd legújabb módosítása a véleményezési jogát is az igazgatóválasztás kapcsán. Az én példám jól mutatja, hogy egy úgynevezett elitiskola mindentől függetlenül hogyan tud működni. Az évek során sokat gondolkoztam saját történetemen, külföldi példákon, mások tapasztalatain és az összegyűjtött szakirodalmon. Úgy gondolom: meg lehet, és meg is kell találni azokat a kritikus pontokat, ahol be lehet avatkozni az erőszakba, ahol meg lehet törni ezt a kört.

Visszagondolva, meggyőződésem, hogy számomra már a jogaim pontos ismerete is segítséget jelentett volna. Amennyiben könnyedén hozzáférhető, közérthető formában elolvashatom ezeket, és esetleg akár tanóra keretében is megtanulhattam volna, lehet, hogy egészen másképp alakulnak az események.

 Továbbá, ha egy jól működő, aktív és felelős diákparlament, diákönkormányzat vagy az osztályképviselő segít nekem, akkor nem maradtam volna egyedül.

Ha van közösségi összefogás, tanított csoportos kooperatív viselkedés, akkor sokkal jobb esélyekkel indul egy diák egy ilyen konfliktusban. 

 Amennyiben léteztek volna megfelelő jogorvoslati lehetőségek, melyeket könnyű igénybe venni, akkor független szerv is kivizsgálhatta volna az ügyet. Vagyis: független konfliktuskezelésre van szükség minden iskolában, ha a probléma nem oldódik meg tanári, tantestületi szinten.

 Éppen ezért kell minden iskolába független konfliktuskezelő szakember, aki pártatlanul tud segítséget nyújtani a diák-diák, tanár-diák és tanár-tanár konfliktusok szakszerű megoldásában. Civil szervezet formájában már Magyarországon is léteznek ehhez hasonló aktorok, ilyen például a kék vonal szolgálat, a Hintalovon Alapítvány vagy a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány.  

Szükség van emellett névtelen tanári értékelő rendszerre, ahol a diákok minősíthetik a pedagógusokat. Ennek eredményeit nyilvánosságra kell hozni, a kirívóan negatív esetekben pedig szankcionálni kell a pedagógusokat.

 

Végül pedig Minden iskolának lehetősége lenne felállítania a köznevelési törvényben meghatározott iskolaszéket, melynek kötelező érvényű döntéseit tárgyalásos úton hozza egy diák, egy tanár és egy szülő. Ez lehetőséget ad arra, hogy valóban diákközpontú iskoláink legyenek, ahol a jogorvoslati lehetőségeket intézményi szinten nem tudják az elkövetők kontrollálni. Az iskolaszéki tisztséget betöltő pedagógus pedig a testületen keresztül igazságosan, hitelesen és professzionálisan képviselheti hivatását. Egy jó rendszerben teheti ezt anélkül, hogy az iskolavezetés és a diákok közé szorulna egyedül, informális és részmegoldásokkal operálva.

 

A konfliktuskezelés ráadásul nem csak a visszaéléseket csökkenti, de erősíti a demokratikus intézményrendszerbe, jogállamba vetet hitet is. Amennyiben az ember fiatal korában azt tapasztalja, hogy a jog csak az erőseknek jár, akkor ezt a mintát fogja legtöbbször követni és alkalmazni is. Így alakulnak ki az erőszak kis körei a családokban és munkahelyeken. Egy demokratikus és élhető társadalom alapja a jogbiztonság és az aktív állampolgári magatartás. Az erőszak minden formája pedig a demokrácia és a humánum ellensége.

 Az erőszak leküzdéséhez minden iskola saját hatáskörben is hozzá tud járulni többek között a jogorvoslati lehetőségek biztosításával, a képviseletiséggel és a jogtudatosság fejlesztésével. Ezek által csökkenthető a diákok elszigeteltsége, elbizonytalanodása és kiszolgáltatottsága.

 

Az egyik legfontosabb talán az, hogy vezetői, igazgatósági szinten legyen szándék a konstruktív konfliktuskezelésre, mert csak akkor van esélye a jóvátételnek. A problémákkal szembe kell nézni, nem a szőnyeg alá söpörni őket.

 Ez a konferencia is jó kiindulópont lehet e tekintetben.  Közelebb vihet minket a megoldáshoz.

 A Független Diákparlament képviselőjeként, a demokratikus oktatás bizottságának volt elnökeként a saját és mások tapasztalatai alapján fogalmaztam meg társaimmal javaslatokat, többek között az említett pontok tartalmát.

Azóta az ENSZ első magyar gyermekjogi felmérése igazolta programunk hitelességét: 5 gyerekből 4 tudja a kötelességeit, csak 2 tudja a jogait, és csak negyedük érzi úgy, hogy közéleti kérdésekben számít az iskolában a véleménye.

Éppen ezért szeretném, ha a fiatalokat partnerként kezelve, az ő véleményüket meghallgatva olyan iskolaközösségeket, olyan oktatási rendszert és olyan társadalmat építenénk, melyek valóban biztonságos minden tagjának. Ne felejtsük el, az iskola a diákokért van, a cél pedig a tisztelet kiérdemlése, nem a tekintély kierőszakolása.

 Egy megfelelő környezetben a diákok jogtudatossága nem csökkenti a tanárok szerepét és tiszteletét. Sőt, sokkal inkább partnernek fogják tekinteni, ha ő is támogatja a diákok tudatosságát.

Társadalmunk csak együttműködések kialakításával, kölcsönös tisztelettel, szolidaritással tudja meghaladni korábbi, autoriter beidegződéseit. Ez pedig az iskolában kezdődik.

Az én gyerekeimnek már ne ezen a színpadon, ne az igazgatói iroda sarkában vagy a parókián kelljen kiállnia magáért, hanem valóban partnerként, emberként ülhessen az asztalhoz mindenkivel az őket érintő kérdésekben.

Kozmosz újratöltve: egy estére helyre állt a világegyetem

img_20190822_210902453_2.jpg

Békés Gáspár: Rendhagyó élménybeszámoló következik, melyet két elfogult Kozmosz-rajongó publicista/aktivista jegyez. Azonban okkal rajongunk eme együttesért, mivel az egyik legtársadalomkritikusabb zenekarként számtalan boldog pillanatot okoztak a NER árnyékában is, számaik zenileg és szövegileg is kiemelkedő alkotások.

Szolga Bálint: Voltak a történelemben nagy zenekari összeállások, akár egy koncertre akár egy stúdiólemezre, vagy csak egy turnéra. Viszont arra nem sokan számítottak (köztük én sem), hogy Magyarország egyik legjobb rendszerkritikus zenekara, a Kozmosz röpke két évvel a feloszlásuk után visszatér egy koncert erejéig.

BG: Nekem a Kozmosz megszűnése felért egy kisebb nemzethalállal, így hihetetlenül örültem, hogy még egyszer láthatom őket. A korábbi koncertjeik a legjobb élményeim közé tartoznak, így magasak voltak az elvárásaim. Szerencsére nem okoztak csalódást, és lényegében az első pillanattól kezdve biztosak lehettünk, hogy ez is egy terápiás erejű, felszabadító este lesz. A Found Items kezdett friss nagylemezükkel, majd pár új Bajnoq szám után megjelent a Kozmosz teljes személyzete.

SZB: A Bajnoq hozott két új zeneművet, amely a nem tökéletes hangosítás miatt nem volt a legélvezetesebb, viszont a már bemutatott műveikkel nem okoztak csalódást. Ha ki kellene emelnem egy olyan számot, amely tökéletesen leírja a jelenlegi magyar közhangulatot, az mindenképpen a frissen bemutatott Nekem te nem vagy senkim lenne. A legenda szerint a zenét szerző Zsombor hazafele biciklizett, amikor eszébe jutott, hogy Orbán mekkora egy ... senki, és kiírta magából a frusztrációját.

 

img_20190822_212452470.jpg

 

BG: „Széchenyi, bocs, a terv máshogy alakult.” Az ilyen zseniális sorok miatt az ember már-már sajnálná, ha NER hiányában soha nem születnének meg. Mindig lenyűgöz, hogy milyen elementáris erővel rezonál az épeszű emberek frekvenciáján a Bajnoq-Kozmosz-WNTS-univerzum minden sora, hogyan fogalmazza meg mindannyiunk frusztrációját. Az első sorokban ráadásul mindenki kívülről tudta a szöveget, így egy igazi keménymag képviseltette magát. A hangulat már a Bajnoq-számoknál is fel volt pörögve, de a Kozmosz daloknál mindenki szétugrálta magát. Itt nem volt szükség ’kezeketfelezésre’ vagy aerobik-edzést idéző guggoltatásra!

SZB: A Kozmosz színpadra lépése számomra egy remek történelemóra volt, hiszen életemben először láttam a már aktívan nem játszó bandát együtt élőben. Rendkívül boldog voltam, amikor +1 számként a személyes kedvencem csendült fel, a picit lemondó hangvételű ámde legalább annyira inspiráló Azt Mondták. Meglepődve hallottam, hogy a vokálok szinte semmiben sem tértek el a stúdiófelvételeken hallhatóktól, sőt Dani hangja élőben sokkal tisztább és ütősebb. A hangosítást ugyan már egyszer említettem, viszont fontos kiemelni, hogy ez egy javítandó pont.

 

 

BG: Én ezen a koncerten hallottam először a Valahogy című számot, és egészen meghatódtam tőle. A szövegben magamra ismertem, én is sokszor úgy érzem, hogy a folyamatos aktivizmus, civil teherviselés elemészti az embert, sokszor a legrosszabbat hozza ki belőlem, és túl sötéten látom a dolgokat. Ez a dal így kettős értelemmel bír.

„Valahogy félrecsúsztak a dolgok,

ez a rosszabbik felünk

Ki szeretne velünk lenni,

ha mi vagyunk ellenünk?

 

Valahogy mélyre másztunk a gyűlöletben

Hogy lehet, hogy nincsen nagyobb cél?

Valahogy jobbnak kéne lenni az ördögnél”

 

 

SZB: A koncert után rögtön gazdagodtam egy relikviával, egy eredeti Kozmosz/Bajnoq dobverő gazdája lettem, azonban akkor még nem is sejtettem, hogy egy teljesen aláírt Okosak Földje lemez büszke tulajává is válhatok, ráadásul a banda idézőjeles ötödik tagja, az utolsó A38-as koncerten játszó Peti is dedikálta a borítót. A banda tagjai egyébként civilben nagyon jófejek, sikerült egy pár szót váltanom velük. Az egésznek olyan benyomása volt, hogy a színpadon rocksztárok, a színpadon kívül pedig teljesen átlagemberek, akik nem viselkednek egoistán.

 

 

BG: „Szabadság, szerelem”; ez a két tematika határozza meg a zenéjüket, nem véletlenül idézik is Petőfit dalaikban. Ezzel pedig nem nehéz azonosulni, elvégre sokunkat határoz meg ez a mentalitás. A közös hullámhossz, a kiváló zenészek és számok, illetve a szuper közönség miatt a koncert egy igazi 10/10-es élmény volt. Lesz-e még ilyen? Ki tudja, mindenesetre ha minden koncerten ilyen teltházas mindentbele lenne, akkor biztos több kedvük lenne visszatérni. Szóval csak hajrá, kozmonauták, lesz még ebből Kossuth-díj! Kövessétek az együtteseket a facebookon, hallgassátok a számokat Spotifyon!

Ha szeretnétek felfedezni a teljes magyar kritikus zenei vonalat, akkor ezt a playlistet ajánlom.

 

Egészséges betegek, szegény gazdagok: a szűrővizsgálat mint légüres tér

 Egyre gyakrabban olvasni a nemibetegségek hazai terjedéséről, nem alaptalanul; az elmúlt években jelentősen nőtt a fertőzöttek száma, melynek számos oka van. A legtettenérhetőbb ok az óvszerhasználat hiánya, amely elsősorban a rendkívül elavult, hiányos és sokszor konkrétan hiányzó szexuális felvilágosításra vezethető vissza, illetve az óvszerek kényelmetlenségére és megbízhatatlanságára (utóbbit könnyen lehetne orvosolni). A szexuális felvilágosítás gyatra minősége természetesen a katasztrofális oktatatáspolitika következménye, mely évtizedek óta, de a NER alatt különösképp tömi a gyerekek fejét lexikális tudással egy poroszos tekintélyelvű rendszerben, ahelyett, hogy a társas, közösségi léthez elengedhetetlen készségeket és tudást adjon át. Meg kell tanulni a logaritmust, de azt nem, hogyan kell feladni egy levelet, vagy hogy miből áll egy menstruációs ciklus valójában, illetve, hogy milyen előnyökkel-hátrányokkal járnak a különböző fogamzásgátló módszerek; utóbbiról, illetve a nemibetegségekről 16 éves korban beszélnek csak alapvetően a diákoknak (!). A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány felmérései megmutatják, hogy a fiatalok mindössze 18%-a tartotta jónak a felvilágosító órát, 18%-nak pedig konkrétan nem is volt.

„magyar oktatási rendszerben ugyanis a jól kidolgozott kerettanterveknek és minisztériumi előírásoknak legfeljebb érintőleges közük van a valósághoz. Egy, 18 felsőoktatási intézményre kiterjedő kutatás eredményei alapján például a pedagógusok továbbra sem alkalmasak a nemi felvilágosítással kapcsolatos feladatok ellátására.”

Szabó Zoltán, Zsuppán András, Magyar Narancs  

A rendszer csődjét még véletlenül az udvari TV-ben is sikerült megállapítani:

A felvilágosítás hiányoságai mellett adódik egy még komolyabb akadály azoknak, akik felelős szexuális életet szeretnének élni a megfelelő tudás birtokában:

Ha valaki szeretné ellenőrizni, hogy egészséges-e, akkor el kell látogatnia a legközelebbi bőrgyógyászat és nemibeteg-gondozóba (nők mehetnek nőgyógyászhoz). Teljesen mindegy, hogy az ember tünetmentes/egészséges, és rutinból jár(na) esetleg ellenőrzésre, egyből meg van bélyegezve, mint beteg, felelőtlen ember. Ennél abszurdabb egészségpolitikai nevezéktant nehezen lehetne kitalálni. Külföldön értelemszerűen szexuális egészségközpontnak, családtervezési centrumnak stb. hívják a szűrővizsgálatot bonyolító intézményeket.

Akit esetleg ez nem tántorított el, ahogy a (harmadik kerületben) többhónapos várólista sem, az utána túlterhelt, leharcolt és olykor bunkó orvosokkal találkozik, akik olykor kifejtik, hogy csak azért megy az ember szűrésre, mert csapodár és felelőtlen, sőt, még a bibliai idézetek is előkerülnek.

Hiába bíztat számos szakportál, állami szerv és ismert személy a tízparancsolat szűrés fontosságára, az említett problémák mellett ennek árát szinte mindig elfelejtik említeni. Egy teljes szűrővizsgálat ára 19 000 Ft az állami egészségügyben! Mindezt úgy, hogy az ember rengeteg pénzt fizet TB-járulékként. Merthogy az állam nem támogatja az ingyenes szűrővizsgálatokat, minek is az, ugye, ahogy egyébként nálunk sújtja a világon a legmagasabb adó a fogamzásgátló eszközöket is (volt pedig ennek csökkentésére PM-es javaslat).  Ráadásul Budapest legnagyobb kerületében az ehhez kapcsolódó árlista sehol nem érhető el. Ugyanez a helyzet egyébként Debrecenben is, és feltehetőleg számos más helyen. Az Óbudai Rendelőintézet adminisztratív vezetőjének fogalma sem volt, hol található erről információ, majd annyit mondott, nézzem meg a honlapon; itt csak más laborvizsgálatok ára volt feltüntetve, igaz azok is részben olvashatatlanul, mert rosszul szkennelték be (azóta ezt legalább jelzésemre javították- nemibetegség-vizsgálatok ára továbbra sincs feltüntetve). A helyzetet tovább bonyolítja, hogy megyénkként is eltérhet a szűrések ára attól függően, hogy milyen laborban végzik el a vizsgálatokat; van, ahol HIV-szűrés ingyenes is lehet, míg máshol ez csomagban 19 000 Ft. A HPV szűrés viszont mindenhol fizetős.  

Tehát ha az ember szűrést akar végezni, akkor több hónap várakozás után helyben szembesül azzal, hogy a TB-t szorgalmasan fizetve 19 000 Ft-ot kell még fizetnie, és ezt a döntést ott helyben kell egy perc alatt meghoznia, mivel sehol nem érhető erről el információ. Mintát csak akkor vesznek, ha az ember délelőtt megy, igaz erről se szól senki, nem baj, +2-3 hónap. Örülj neki, ha nem aláznak meg.

Mivel a nemibetegségek egy része gyakran sokáig tünetmentes, az emberek elenyésző része fog ennyi pénzért ellenőrzésre járni, ha egyáltalán eszébe jutna, hiszen valószínűleg nem beteg. Pedig értelemszerűen az időben felismert betegséget könnyebb (és a TB szempontjából olcsóbb) kezelni, és megakadályozza továbbfertőzést is. Különösképp igaz ez a HPV esetében, mely óvszerhasználat ellenére is tud fertőzni, és férfiaknál főleg évekig tünetmentes lehet. Ennek ellenére ez a vizsgálat önmagában 9000 Ft-ba kerül. A HPV egyébként rendkívül diszkriminatívan sújtja a férfiakat; habár ugyanúgy okozhat rákos elváltozásokat, mint a nők esetében, a védőoltás nekik nem ingyenes, hanem a legtöbbeknek megfizethetetlen 100 000 Ft. Az Ombudsman ráadásul az ezzel kapcsolatos panaszt abszurd érveléssel elutasította. Pedig a magasabb átoltottság nemtől függetlenül nagyobb védelmet nyújtana a társadalomnak, különösképp, hogy a vakcinát a 14 éves lányok negyedénél(!) visszautasították a szülők (habár az oltóanyag biztonságos). Ahogy minden más betegségnél, itt is érvényesülhetne a csordaimmunitás, mely azokat is védené, akiket nem lehet beoltani egészségügyi okokból, vagy akik még nem kaptak vakcinát. Mindezek ellenére költséghatékonyságra hivatkozva ezt elkaszálták, majd váratlanul mégis bejelentette az EMMI, hogy kiterjesztik a fiúkra is az oltást, habár ebből a mai napig nem lett semmi. Az is nehezen érthető, hogy miért csak gyerekek kaphatják ingyenesen, ha a kutatások szerint 65 éves korig, azaz felnőttként is érdemes beadatni; miért nem teszik ingyenessé mindenkinek, főleg, ha a jelenleg felnőtt korosztály inkább él szexuális életet, mint a most 14 évesek, azaz magasabb a kockázati kategóriájuk. Ráadásul akkor oltás feltételeként szűrésen is átesnének. A vakcina terjesztése jelenleg több dimenziójában is diszkriminatív.

Összefoglalva tehát nincs megfelelő felvilágosítás, a védekezést nálunk sújtja a világ legmagasabb adóterhe, a HPV oltást csak egy szűk réteg kaphatja meg diszkriminatív módon, és a szűrővizsgálatok elérhetetlenek és megalázóak a legtöbb ember számára. Nos, így nem csoda, hogy 2016 és 2017 között 75%-al nőtt a szifiliszes betegek száma, ahogy a legtöbb nemibetegség előfordulása is meredeken emelkedik.

Összehasonlításképp azért említeném a hanyatló nyugat példáját, Franciaországot. Itt egy városon belül több szexuális egészségközpont is található, ahol a HPV-n kívül mindent szűrnek, ingyenesen és névtelenül. A helyiségben mindenütt tájékoztató, felvilágosító kiadványok, és hegyekben áll az ingyen férfi és női óvszer, a szolgáltatás minőségét mérő opcionális kérdőívek mellett. Nincs megalázás, nincs ködösítés, van viszont ingyenes és könnyen elérhető vizsgálat, ahogy annak lennie kell. Nekünk meg marad a szaporodjatok és sokasodjatok.  

Márki-Zay Péter: szeretetteljes gyerekfenyítés

 

MZP emlékezetes interjúban árulta el a gyerekek fenyítésének fortélyait. Kifejtette, hogy „fontos volt, hogy a gyerekek szót fogadjanak, és ilyen szempontból én a testi fenyítésnek is szükségét érzem”. Ezek után sajnálkozott egy sort, hogy a magyar törvények túl szigorúak, és úgyse tartja be senki, és csak arra jó, hogy az embert nyaggassák vele. Én mondjuk még nem hallottam olyan esetről, hogy egy szülőt akár egy pofonért elítéltek volna, olyanról viszont nem egyszer olvastam, hogy több éves brutális bántalmazást büntetlenül követtek el szülők.

MZP szerint persze nem akárhogy  szabad gyereket ütni, csak úgy, mint Kanadában, ahol ez „korrekten le van szabályozva [sic]”.

Lényegében azt mondja, hogy azért kell engedélyezni, mert máshogy nem is lehet gyereket nevelni. Ez se nem igaz, se nem szakember MZP, hogy ezt bizonyossággal állítsa, így abszolút félrevezeti a hallgatóságot. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy ne tiltsuk be az azbesztes szigetelést, mert hát 'én még senkit nem láttam azbeszttől megbetegedni', és hát milyen jó építőanyag.

Fő, hogy ne maradjon nyoma, állítja a mogul, melyet szerinte be is tartanak. Mi rossz történhet? Ezek után a rádióinterjúban végre bekapcsolt a politikus- autópilóta, és igyekezett finomítani, a túl őszintére sikeredett pillanata után, de ezt azért nehéz hitelesnek érezni; hiába mondja, hogy ő csak 'szorítást' és 'elcipelést' ért fenyítés alatt, a kanadai verési szabályokat helyeslő mondatai után óhatatlanul is azt kell gondoljam, hogy bizony összességében nem csak szolid érintések alkalmazását támogatja, főleg, hogy politikusként, intelligens emberként ilyen mértékben nem keverhet össze szavakat.

Szerencsére tartunk ott 2019-ben, hogy az ilyen botrányos kijelentéseknek van hírértéke, így többek között a Mérce közölt cikket erről.

 Persze MZP magyarázó bejegyzést is írt, amely ahogy az általában a magyarázkodásokkor lenni szokott, csak még rosszabb színben tünteti fel a politikust. Ebben megszakértette, hogy „senki nem lett amiatt traumatizált felnőtt, mert az édesanyja ráütött egyet a fenekére, amiért […] vendégségben eltörte a házigazda kedvenc vázáját.”  Ugyan én sem vagyok pszichológus, de biztos vagyok benne, hogy nem kell senki fenekére ütni, mert eltör egy vázát. MZP-vel ellentétben valódi (egyébként kanadai) szakértők szerint a testi és lelki gyerekbántalmazás annyira súlyos következményekkel jár, hogy az beleivódik a DNS-ünkbe. Azt már hagyjuk, hogy nemzetközi és a magyar törvények szerint a gyerekeket egyáltalán nem szabad bántani.

 Ha már a lelki bántalmazásnál tartunk, igencsak aggasztó MZP szülői ars poéticája:
A gyermeknevelésben a szülő legfontosabb feladata, hogy általa a gyermek megtapasztalja azt a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET, amit mindannyiunk számára jelent a Mennyei Atyánk.”

Ez a kijelentés két okból zavarba ejtő: Egyrészt azért a bibliai, keresztény Isten feltétel nélküli szeretete konkrétan nem létező, hiszen milliókat ölt meg azért, mert nem teljesítették akaratát, olyan apróságokért is, mint az önkielégítés. Ábrahámot pedig poénból arra kérte, hogy ölje meg a saját fiát (a végén meggondolta magát, szuper).

Untig ismételt mantra, hogy kereszténység=szeretet meg erkölcs, de ez a Biblia alapján sajnos nem igaz. Ettől még a keresztények egy része lehet erkölcsös, de ha azt állítja valaki hogy kizárólag a Bibliából vezeti le az erkölcseit, az semmiképp nem lehet igaz és következetes (szemezgetni a fejezetekből nem ér!). Ezenfelül a katolikusoktól akkor fogok gyereknevelési tanácsokat kérni, ha a papjaik nem erőszakolnak gyerekeket tízezrével, és utána titkolják el a hívektől begyűjtött pénzből.  Másrészt az isteni szeret megmutatása a gyakorlatban sok esetben vallásos indoktrinációt jelent, melynek keretében a gyereket vallásgyakorlásra kényszerítik. Ez szintén illegális az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint, de ez szintén nem zavarja MZP-t feltételezhetően (ahogy persze a legtöbb embert sem).

Mindezek ellenére nem tartom MZP-t egy gyereknyúzó szörnyetegnek, inkább egy átlagos konzervatív mentalitású polgárnak; az interjú többi része alapján egy normális, szerető apuka képe rajzolódik ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden kijelentése rendben lenne, és remélem ezt ő is megérti majd.

A legnagyobb probléma, hogy MZP nem átlagos befolyású polgár; politikusként példát kellene, hogy mutasson. Ebben az estben minimum félreérthetően fogalmazott, mellyel rengeteg emberben erősítette meg azt, hogy a bántalmazás elfogadható, ez pedig rendkívül felelőtlen.

Ez pedig továbbra is meghatározó eleme a magyar társadalomnak, hiszen 36%-a felnőtt embereknek támogatja a testi fenyítést. Ha a gyerek helyére a házastársat helyettesítenénk, akkor máris elfogadhatatlannak tartaná a többség (elvben), hogy fenyítéssel ’neveljük’. Ez pedig bizony kettős mérce. Az erőszak a gyengeség jele, mert igenis lehet úgy gyereket nevelni, hogy nem bántjuk őt. Továbbá nem véletlenül van zéró tolerancia az alkoholfogyasztással szemben is; az emberek jelentős hányada nem tud mértéket tartani, például azért sem, mert nincs tisztában azzal, hogy egy gyerekre mért ütés erőben sokszorosa egy felnőtthöz képest. Értelemszerűen csak azért, mert nem látszik, ahogy MZP javasolja, még lehet akár halálos is (pl. halálra rázott gyerekek). Esetleg határozzuk meg, hogy hány Newton erővel szabad odacsapni? Ha valami, ez betartathatatlan. Továbbá a gyerek számára a szülőbe vetett bizalom és szeretet elárulása egy ütés; gondoljunk csak bele, hogy egy idegentől ez  mennyire traumatikus, akkor egy elvileg minket szerető embertől ilyet kapni vajon milyen hatást vált ki?

Egy kérdésben biztosan igaza van MZP-nek: a magyar gyermekvédelmi törvényeket nem tartják és nem tartatják be; hiába bűncselekmény a testi csonkítás, a vallásos indoktrináció, a verés, mégse büntetik vagy csak alig, még az iskolarendszerben sem. Ez pedig traumatizált felnőttekhez és végső soron traumatizált társadalomhoz vezet, és ezeket a mintákat gyakran tovább is örökítik. Egy társadalmat nem feltétel nélküli hierarchikus tekintélyre, hanem érdemekre és tiszteletre kell építeni, már a családok szintjén is.

 Amennyiben Ön vagy ismerőse családon belüli erőszak áldozata, a 06-80-20-55-20-as, ingyenesen hívható telefonszámon kérhet segítséget.

 

 

Ököljog

A diákönkormányzatiság végső elpusztítása bármi áron fontos állomása a neoabszolutista oktatás újraélesztésének

Egy hete derült ki, hogy Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért és házirénszarvas-gyilkolásért felelős minihelyettes kezdeményezésére a kormány elvenné a véleményezési jogot is az iskolai diákönkormányzatoktól, szülői szervezettől, iskolaszéktől és tantestülettől (azaz mindenkitől). A vasárnapi boltbezárás sztárja azzal indokolta mindezt, hogy

"az intézményvezetői megbízáshoz kapcsolódó véleményezési jogok törlésére kerül sor".

 Nos szívesen megkérném, hogy elemezze a mondatot, de a fidesz-kdnp ikonikus duó már évek óta maximum alsósokkal mer egy légtérbe kerülni, nem hogy vitára kiállni, így ebben nem reménykedem. Amúgy is költői kérdés lenne, hiszen egyértelmű, hogy már vagy 10 éve a kormány szent célja, hogy a diákok, és ezáltal a magyar társadalom Semjén Zsolt etalon-IQ-szintjére süllyedjen; ennek pedig fontos eleme az iskolák kézivezérelt lepusztítása szervilis igazgatók kollaborációjával, melyet egy kis extra júdáspénzzel hálálnak meg a törvénytervezet szerint.

Dübörög a kulturális forradalom, mégiscsak kényelmesebb választást nyerni, ha nem tesznek fel értelmes kérdéseket. Úgy még könnyebb, ha nem is kérdezhetsz, sőt, igazgatót is könnyebb úgy kinevezni. Így el lehet kerülni az olyan kellemetlen eseteket, mint amikor például sem a nevelőtestület, sem a szülői munkaközösség nem támogatta a volt fideszes polgármester kinevezését egy budapesti iskolába, de ez természetesen Palkovicsot nem zavarta. Elvégre ki gondolta volna, hogy utána rendszeresen verni fogja a diákokat? Egyébként is, minden elvtárs érti, hogy az egész véleményezgetés nemhogy nem ildomos, de fölösleges bürokrácia; a KLIK ugyanis volt, hogy saját alkalmazottját, az igazgatói pályázat kontaktszemélyét tette fejessé az iskolában, akit konkrétan a nevelőtestület 0%-a támogatott, de politikailag érvényes volt, na.  Ha már az egész eljárás ilyen felesleges, és a kormány megígérte a bürokráciacsökkentést, akkor épp ideje ezt az egész színjátékot megszüntetni. A rekordmennyiségű államtitkárra sajnos szükség van, ugye, ezért hát tetsziktudni valahol meg kell húzni a határt. 

 

„Mi ez a sok kérdés,

Ha várod a választ szoptad,

Mások mást választottak”

Kozmosz, A Kedves Vezető

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében jobb tehát, ha minden diák kussol, elvégre így nevelünk felelős állampolgárokat…izé….együttműködésre. Szóval az együttküszködés rendszerében a diákönkormányzatnak annyi értelme marad, mint Németh Szilárdnak egy kebab-evőversenyen.  Tudom, a politikai memória rövidtávú, de szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy

a 2011-ben elfogadott Köznevelési Törvény fosztotta meg a diákönkormányzatokat az egyetértési joguktól, azaz vétójoguktól számos iskolai döntéssel kapcsolatban.

Már ez olyan demokrácia- és ifjúságellenes tett volt, amely vállalhatatlanná tette a Fidesz nemzet- és oktatáspolitikáját.

 A jelenlegi javaslat az utolsó szög a DÖK-ök koporsójában, és ezt még az általában erősen kézivezérelt Országos Diákparlament Diáktanácsa se hagyhatta szó nélkül, hivatalos levélben írta, hogy:

 „Az Országos Diák Tanács tagjai és póttagjai szeretnénk kifejezni, hogy a törvényjavaslat ezen részével nem értünk egyet.”

Gondolom az (szokás szerint) ő véleményük is kuka. A haldokló Független Diákparlament megosztott egy DÖK-petíciót ezzel kapcsolatban, így gondolom ők is elítélik, habár explicit módon nem foglaltak állást (jelenleg állapotukban ennél nem is lehet többet várni tőlük sajnos, megéltük, hogy az ODT hitelesebb).

Azaz lényegében nincs egyetlen diák ebben a rohadt országban, akik az (ex) Fiatal Demokraták Szövetségének tervét támogatná.

Az, hogy ez a javaslat sérti az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó rendelkezését, az már végképp érdektelen gondolom. Egy szabály van, amit a kormány tiszteletben tart, ez pedig az ököljog, és bizony a Szent Jobbhorog hülyére veri ezt az országot. Azonban a diákok szívósak, rosszabbat is túléltek már; az iskolarendszerben a kezdetek óta diktatúra van, és abból szabadulva az arra fogékonyak edzetten veszik majd a elnyomó hatalom akadályait. A despoták sose értik meg, hogy mindig lesznek emberek, akik úgy viselkednek, mint (Ákos barátom fordulatával élve) a hőre keményedő műanyag; és előbb-utóbb ezek az emberek fogják az Orbán-féle senkikre borítani az asztalt, és nem fogja tudni a rezsim ezt megakadályozni.

 Zárásképp a következő áll a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában:

„Legyen béke, szabadság és egyetértés.

 A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség húsz éve következetesen képviseli azt a politikát, melynek alappillére a szolidaritás, a szabadság, az állampolgári jogok és az emberi méltóság feltétel nélküli tiszteletben tartása”

 

Váratlan kihívás a NERhenger előtt: a fiatal környzetvédők

   A Fidesz 2010-es hatalomátvételével igencsak sok fronton szabadult ránk a NER, így nem csoda, ha a hazai környezetvédelem teljes elpusztítása nem tartozott a társadalom többségének legfontosabb problémái közé; elvégre más változtatások azonnali negatív következményekkel jártak. A rombolás azonban rendkívüli volt; a Környezetvédelmi Minisztériumot megszüntették, a terület költségvetését több, mint 50%-al csökkentették, mely a 2016-os költségvetés legnagyobb forráselvonása volt. Ezek után megkötötték az évszázad üzletét, a paksi bővítést, mely annyira jól sikerült, hogy egyből 30 évre titkosították. Cserébe nem épülhet szélerőmű sem, a napelemeket pedig még a akkumulátoroknál is magasabb ’környezetvédelmi’ adóval sújtották (már persze addig, amíg Szuper Lőrinc nem kezdett el naperőművet építeni, akkor csökkentették). Mindezt azért, nehogy gazdaságosabban lehessen áramot termelni, mint Pakson.

 

Települések 12 km-es környezetében nem lehet szélturbinát elhelyezni. Azaz sehol.

Mindezek ellenére a környezetvédelem igencsak marginális kérdés maradt, és habár Paks II-őt a társadalom többsége elutasítja, mégis a környezeti szempontból súlyosan aggályos projekt ellen alig pár százan tüntettek, mikor a Greenpeace demonstrációt tartott. Pedig ez nem csak környezetvédelmi, de politikai kérdés is, hiszen az orosz energiaipar trójai falova fél évszázadra orosz függőségre kárhoztat minket. Komolyabb, de alapvetően lokális, tehát marginális problémát csak a Ligetvédők tudtak okozni, akik habár sokan nem voltak, de rettenetes szívósságukból adódóan évekig lassították a fideszes úthengert.

 

"Paksot már egy vörös csillag fűti"

És látá Orbán, hogy ez így jó

 

A kormánynak tehát semmi oka nem volt a környezetvédőkkel szemben frontot nyitni, mivel nem igazán tudtak társadalmi támogatást generálni. A zöldpártot útközben felszámolták, a többi párt pedig alapvetően nem környezetvédelmi síkon politizált.

Nyugodtan mérgezhették tehát a vizeinket, levegőnket, szavazhatták le az EU-s környezetvédelmi terveket.

Kit érdekel, hogy rosszabb a levegő, mint Kínában? Vagy hogy tűzifát megújulónak minősítve teljesítjük a nevetséges nemzetközi elvárásokat, vagy hogy Magyarország az egyetlen tagállama az EU-nak, ahol 2013 óta minden évben csökken a zöld energia aránya? Nem gond az sem, ha kivágnak egy őserdőt vagy ha letarolják a köztereket.  Legutóbb a természetvédelmet végezték ki, ez ellen pusztán csak 85 szervezet tiltakozott. Felmerül a kérdés, hogy a mezei korrupciós/autoriter szempontokon túlmutató pusztítás minek tudható be; én úgy gondolom, hogy

a megalomán diktátorok egyszerűen imádják a geometrikus, elvágólagos város/tájképet, a növényeket pedig olyan független változók, melyek nem szégyellnek maguktól, szabadon nőni; ez pedig a hataloméhséghez elengedhetetlenül tartozó kényszeres irányításvágynak ellentmond.

  

Orbán esete a liberális növényzettel

 

balra a pesti rakpart, jobbra Germánia, Hitler reformterve Berlinre

 

Közben kifejezetten jól szórakozhatott a Fidesz azon, hogy nemzetközi fronton és itthon is Áder a klímaváltozás elleni fellépéssel haknizott, még akkor is, ha a gimisek irdatlanul megszívatták (most már csak ovisokkal és általános isisekkel mernek szóba állni). Ezt jól kiegészítette az ENSZ Ifjúsági Delegáltja, akit  a Fidesz kézivezérléssel, titokban választ még az udvari országos diákparlamentet se kérdezve, serényen tolta a fenntartható fejlődési célokat a magyar kormány intézkedései felett szemet hunyva. Sőt, még a Fidelitas is szervezett egy rendkívül kínos (cringe) környezetvédelmi fontoskodást pár ügyeletes államtitkárral, akiknek az arcát kifogástalan ízléssel tortára nyomtak.

 

Semmi se tart örökké

Nem is lett volna gond, ha nem változik a nemzetközi konstelláció. Azonban akárcsak a fák, a környezetvédő aktivisták nem átallanak a semmiből előállni, és Greta Thunberg 15 évesen sztrájkba kezdett a pusztuló Földünk megmentése érdekében. Lássuk be, tényleg minek suliba járni, ha felnőttkorod nagy részében egy palack vízért kell majd egymást aprítani, főleg Magyarországon, ahol a poroszos és magolásalapú oktatásnak amúgy sincs túl sok létjogosultsága. Greta sikere következetes és határozott kiállásában rejlik, na meg abban, hogy nagyon fiatal lány, aki ráadásul aspergeres, és mégis mindezek ellenére többet tesz, mint a legtöbb 'felelős' felnőtt. A bayerizmus kasztrendszerében persze ő egy nyomorék kis proli, de szerencsére egyelőre még nem kötelező a NER-es nevezéktan. Mozgalma mindenesetre futótűzként terjedt, és a legutóbbi globális sztrájkon már több, mint 1,4 millióan vettek részt, többnyire fiatalkorúak.

A Párt természetesen nem érti, hogy a teljesen szétdúlt, agyonterhelő oktatási rendszer mellett hogy tudnak a fiatalok valami egészen távlati, globális problémára koncentrálni. Megfejteni nincs idejük, mert azonnal lépniük kell; a Fidesz saját múltjára emlékezve semmitől se retteg jobban, mint a fiataloktól, főleg, ha szervezettek, ráadásul sztrájkolnak; nekik nincs mit veszteniük, energiájuk, ötletük pedig van bőven; nem véletlen irtotta szisztematikusan a kormány a diákszervezeteket a HÖOK-tól az FDP-ig, belülről és kívülről egyaránt. A globális környezetvédelmi mozgalom azonban Magyarországon is gyökeret eresztett, és minden pénteken a Kossuth téren tüntet hetek óta, legutóbbi alkalommal pedig ezrek gyűltek össze Budapesten és más városokban is. Ha ez nem lenne elég gond, a zöldek alaposan megerősödtek az EU -választásokon. Így a Fidesz által évekig hanyagolt téma hirtelen a frontvonalra került, ahol most már egy munkanélküli Jávor Benedekkel is meg kell küzdeniük, akit az EU legzöldebb képviselőjének választottak idén.

 

Pánikgomb

A fideszes vészforgatókönyv a gyengébb tagok kedvéért nem áll túl sok elemből, így egyből rátenyereltek a SOROS-gombra. A közmédia már a legutóbbi tüntetés előtt kifejtette, hogy az Avaaz aktivista szervezet szervezi a tüntetést, azt meg a Tudjukki támogatja, kész. Persze ez nettó hazugság, mert az Avaaznak köze nincs az egészhez. A narratívát annyival finomhangolták ezért, hogy a környezetvédelem Soros elterelő hadművelete, hogy ne a migrációval foglalkozzunk. Az ne zavarjon senkit, hogy az

 ENSZ szerint 2050-re akár 1 milliárd klímamigráns is nekiindulhat a világnak; megnézem, milyen kerítés az, ami ennyi embert megállít; jobb lesz, ha elkezdjük ásni a vizesárkot is!

Aki a környezetvédelmet támogatja, valójában a migrációs nyomás csökkentését is elősegíti, de ez gondolom már olyan logikai árnyalat, mely az átlag lobotomizált fidesz-szavazónak kész relativitáselmélet.

Természetesen az endgém valószínűsíthető: a fideszes kommunikáció végső állomása, hogy nincs is klímaváltozás. Ezt már Bayer Zsolt klímalovag is megszakértette, tehát csak idő kérdése, hogy mikorra válik ez hivatalossá. Az USA-beli narratíva a legkényelmesebb módja annak, hogy az összes környezetvédelmi problémát eltüntessék, még akkor is, ha a klímaváltozástól függetlenül is fontosak, mint például a légszennyezés, melynek megoldásában még a régióban is köröket vernek ránk.

 

A NER fenntarthatatlan

Nem kell aggódni, kormányunk meg akar majd védeni minket a gonosz klímalobbitól is, akik politikai haszonlesésből akarnak tisztább levegőt/vizet/földet és kb. 10-nél több növény-és állatfajt. Gondolom ehhez képest a Gasprom meg a Rosatom karitatív zöldszervezetek. Sajnos a Kedves Vezetőnek ez most nem fog összejönni. A környezetszennyezés most már része a közbeszédnek, és a fiatalok pont leszarják, hogy minek bélyegzik őket, mert az iskola falain belül jóval rosszabb dolgokat is vágtak már a fejükhöz tanárok és diákok egyaránt. A fiatalok pedig nem fogják feladni, mert ők megértik, hogy létkérdésről van szó; erre pedig minden lenéző, elutasító, hazug reakció csak olaj a tűzre.

Minden egyes újabb fronttal közelebb kerülünk a NER összeomlásához, mert akárcsak a jelenlegi civilizációs mintáink, ez is fenntarthatatlan.

 

A 15 legjobb társadalomkritikus magyar dal a 21. századból

 A rendszerváltás finoman szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a legtöbb embernek, pár kivételesen korrupt szerencsés és tehetséges enterprenőrt leszámítva. Az egyre növekvő elnyomásnak, a jogállam lebontásának és a folyamatos orwelli uszításnak nem sok pozitív hozadéka van, de tény, hogy a művészetekre rendkívül serkentő hatással tud lenni, különösképp a zenészekre. Persze a zenészek többségét továbbra is a szerelmi csalódások és egyéb életesemények inspirálják, azonban létezik egy olyan művésztípus, aki elementáris erővel, őszinteséggel és hitelességgel énekli ki magából a frusztrációját, mely végső soron nekünk is terápiás jellegű lehet, ha véletlen látunk egy perc M1-et.

A rendszerváltás utáni (és előtti) magyar társadalomkritikus zenei kultúra pedig kifejezetten gazdag, több mint 140 ilyen alkotás született az elmúlt évek során különböző műfajokban. A versfeldolgozástól a rapen keresztül a punk-rockig terjedő palettán számos nagyobb együttes és több szabadúszó is található. A legtöbb alkotás a NER különböző hőstetteire reagál, olykor rezignált és lemondó, ’kesergő’ hangnemben, míg máskor harcra, kitartásra szólít fel a lehető legdühösebben. A most következő listát nagyon nehéz volt összeállítani, mert a több mint száz alkotás mindegyike egyedülálló és izgalmas, és így igazából a sorrend is inkább ízlés kérdése. Nem véletlen nem is sikerült top 10-esre szűkítenem a felsorolást.

Aki szeretné az egész gyűjteményt meghallgatni, a Társadalomkritika I és Társadalomkritika II. playlisten teheti meg. Most azonban következzen a toplista!

 

 1.Kozmosz-Okosak Földje

volt egy lépcsőnk, de eltemettük

most építjük újra, hogy lebontsuk együtt

mert az utód is úgyis begőzöl

még pár év és kezdhetjük elölről

Igazából a Kozmoszból is teljesen hitelesen ki tudtam volna tölteni ezt a listát, mivel Magyarország legtermékenyebb és legjobb társadalomkritikus együtteséről van szó, mely sajnos már megszűnt. Nekem minden koncertjük felért egy terápiával, és olyannyira inspirált, hogy az első cikkemet is róluk írtam.  

Habár rengeteg kiváló számot írtak, a legátfogóbb, legtartalmasabb antihimnuszuk az Okosak Földje. Ennek a számnak minden sora betalál, a rímek feszesek és a zene dallamos zúzással pörgeti végig a dalt, a steampunk klipről nem is beszélve; tökéletes egység, tökéletesen szomorú képet festve a magyar társadalomról, mely fel sem ismeri, hogy saját sorsáért maga felelős. Nincs még egy ilyen univerzális szám, mely mindig is etalon marad a zenetörténetben, és ezért érdemli ki az első helyet a listán.

További kiemelkedő alkotások: Kedves Vezető, Azt mondták, Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek, Forradalom, Atomcsend

2. ÉNÉSÉN- Kutyák

„Nem láncolják meg, aki nem tartja a kezét”

Az ÉNÉSÉN is egy alapvetően társadalomkritikus együttes, mely 4 éve alakult és azóta több műfajban is maradandót alkotott. A legjobb számuk viszont kétségkívül a Kutyák. Ez a dal a kritikus alkotások közül a legallegorikusabb; a menhelyi kutyákkal azonosítja a társadalmat, mely egy zseniális párhuzam. Nincs még egy szám, mely így mutatná be az állatias, primitív és aljas politika hatását a társadalomra. Mindezek mellett viszont félelmetes nyugodtsággal szólítja fel az ellenállásra az embereket, akiknek már nincs mit veszteniük: „égjen el, amíg nem késő”. Ez a kísérteties vihar előtti csend különleges atmoszférát teremt ehhez a dalhoz. A zene monoton, de fülbemászó gitáralapja, hipnotikus basszusa és finom, de gyönyörű vokáljai teszik tökéletessé a számot, melyet egy igényes fekete-fehér videó illusztrál, ez pedig bizony dobogós helyet ér.

 

További kiemelkedő alkotások: Ébren a nép, Itt felejtettek, Képtelen népregény

3. Luke Benz: Abszurdisztán

De mi a fityisz ima vége?

Aki nem hiszi népellenség éljen soká’ a párt meg az egység!

Luke Benz rapje in medias res kezdése után 1 másodperccel teljes fordulatszámon közel 5 percen keresztül szaggatja szanaszét a NER-t atomjaira, a végére majdnem lever a víz attól a töménységtől és gyorsaságtól, melyet szinte senki más nem tud produkálni. Ebbe az öt percbe majdhogynem a fidesz teljes bűnlajstromát sikerült végigmondania, mind technikailag, mind szöveg szempontjából kiemelkedőt alkotva. Videó ugyan nincs, de a feliratot érdemes bekapcsolni, hogy ne maradjunk le semmiről!

További kiemelkedő alkotások: Deus Ex, Eretnek

4.       Nem tetszik a rendszer

„Nem tetszik hogy a haverok, rokonok hamarosan diszidálnak”

Az egyik legismertebb, 2011-es szám az Egymillióan a magyar sajtószabadságért tüntetéssorozat himnusza. A NER még csak kibontakozóban volt, Soros, CEU, Akadémia, Népszabadság ügyek még sehol, azonban már akkor is fojtogató hangulat uralkodott az országban, melyre ezzel az alkotással akarták felhívni a figyelmet, több híresség közreműködésével. A dadaista ismétlés egyértelmű tiltakozást fejez ki az egyre romló közállapotok ellen. Egy kitűnő rapbetéttel és a kollaboratív videóval kiegészítve ez egy mai napig is érvényes rendszerkritikus üzenet. Azóta mondjuk a haverok és a rokonok tényleg disszidáltak.

5. WNTS – Köszmédia

„Díszlet van de tartalom nemigen”

"A lista legszórakoztatóbb eleme a Köszmédia, amelyet az ex kozmonauta Dani énekel meg, itt már a WNTS tagjaként. A 80 milliárdból megvalósított dilettantizmus nagyon magas labda volt, melyet a WNTS tökéletesen csapott le. Az MTVA bénázásait felsorakoztató klip a kirobbanó zúzós refrénnel kombinálva a legjobb dolog, ami a 80 milliárdunkból kijött. Hát ezt se hallod mondjuk a Petőfin.

További kiemelkedő alkotások: Mészáros Lőrinc, Kisember, Akasszátok fel a királyokat

 

 6. Dé:Nash: Keresztes Hadjárat

„magyar föld lesz Jeruzsálem”

 

 

Dé:Nash idén robbant be a köztudatba, amikor is Krúbival előálltak a Keresztes Hadjárattal. A szám primitív, monoton baromságai tűpontosan tükrözték nem csak a kormánypropaganda abszurd mondanivalóját, de stílusát is. Amikor a mi pénzünkből a fidesz plakáton uszít egy 80 éves zsidó bácsi ellen aki kitömte pénzzel az országot, akkor bizony illik nyomni egy resetet. Dé:Nashnek pedig szent küldetése, hogy nevetségessé tegye a magyarkodó szélsőjobber gyűlöletkeltőket, miközben a saját műfajukban veri meg őket. Kárpátia elbújhat!

További kiemelkedő alkotások: Turul, V4 Krú, Lehet Skrtje          

7. G Ras, Lázadás éve

„Elvesztette elnök jellegét, bíró jellegét, jogállam jellegét”

 

G Ras az elkötelezett Ligetvédő zöld aktivista, aki nem mellesleg kiváló zenész is, és nem egy számában foglalkozott magyar témákkal, egészen egyedi reggae műfajban is. Társadalomegyesítő alkotása viszont a Lázadás éve, mely egy optimista, fülbemászó és harcba hívó szám, melyet indulóként énekelnek a mai napig számos tüntetésen.

 

További kiemelkedő alkotások: Mr. Leader, A szabadság éve

8. Noár: Tanulni akarunk

"Osztály vigyázz, ezen egy nép kéne hogy nevessen"

Noár, azaz Molnár Áron és csapata nem rég döntöttek úgy, hogy zenével igyekeznek világot váltani, és eddig minden alkotásuk informatív, szemléletformáló módon ragadott meg egy-egy társadalmi problémát. Átgondolt, intelligens és igényes munkákról van szó, melyek didaktikusságukat tekintve legalább annyira oktatóanyagok, mint műalkotások. Ebben az esetben egyedülálló módon az oktatási rendszer alapjait kérdőjelezi meg, mely rendkívül fontos ahhoz, hogy egyszer egy demokratikus, és ne poroszos rendszerben neveljük a gyerekeket, ehhez pedig hús-vér diákokat és igazi iskolai környezetet használ illusztrációnak innovatív módon.

 

További kiemelkedő alkotások: Fogjunk össze!, Levél a Mikuláshoz

 

9. Bródy – Akit a hazája nem szeretett

 

„Egy szabad szellemű polgár,

aki sose lesz alattvaló

Lesz ez még így se, mondta én nem hajtok fejet

Vétkesek közt cinkos és néma nem lehetek”

 

 

"Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik” mondaná Arany Bródyra. Őt elvileg nem kellene bemutatni, de mint kiderült, fiatalabb generációk nem feltétlen ismerik munkásságát. Elég róla most annyi, hogy következetesen minden rendszerben az emberi jogok pártján állt, mely kevés emberről mondható el. Magyarország Obi-Wan Kenobija a hetven felett is aktívan zenél és ír számokat, melyek közül  az Akit a hazája nem szeretett a legmeghatározóbb. Rezignált, de határozott kiállás ez a humanizmus mellett, mely tisztelgés minden demokrata előtt, kik elveiket nem adják fel. A lemondás és a humanizmus kettőssége teszi ezt a számot egy különleges balladává, melyet ’alternatív retro’, finom és gazdag hangszerkíséret tesz igazán emlékezetessé.

 

További kiemelkedő alkotások: Ha én rózsa volnék, Birkaország

10. Snobs - Oszd meg!

 

„zsidókérdés, oszd meg és uralkodj!”

A Snobs száma a hatalom dinamikáját mutatja be egyszerűen, de egyértelműen, egy-egy sorral utalva az évezredes ’divide et impera’ magyaros történelmi hagyományaira, melyek vissza-visszatérnek a közéletbe. Cigánybűnözés, zsidókérdés, oszd meg és uralkodj, még csak teljes mondatot sem kell alkotni, hogy értsük az üzenetet. Ezen felül kevés társadalomkritikus számnak van női énekese, és meghatározó akusztikus gitárkísérete. A tömör üzenetek és a magával ragadó gitárzene teszi egyedivé ezt a dalt.
Az együttestől egyébként méltán ki lehetne emelni a Zsoltár című számot is, mely a kevés antiklerikális alkotások egyike; ez a dal páros lábbal száll bele a vallásos propagandába és rémtettekbe, ezáltal hiánypótló alkotás. De említhettem vona az áRTATLANOKat is, mely a családon belüli erőszakról szól, szintén egyedülállóan.

További kiemelkedő alkotások: zSOLTÁR, áRTATLANOK, Hétköznapi Fasizmus

11. Bajnoq Van-e mondás?

„Nem nemzet, hanem igenzet, 150% a fidesznek”

 

 A Bajnoq a Kozmosz romjain épülve Pál Zsombor és Veres Attila közreműködésével indult tavaly. Az elődhöz képest zeneileg egy fokkal lágyabb, de mondanivalójában ugyanolyan erőteljesen kritikus. Frappáns rímek és maxra tekert szatirikus hangnem biztosítják, hogy üssön a dal.

 

További kiemelkedő alkotás: Valahogy

12. HétköznaPI CSAlódások - Vidám dal

 

 "a romok közt hullák, a város ég
az ünnepi sütiből veszek még"

 

Kevesen mernek a migrációhoz nyúlni humanista megközelítéssel, főleg a művészek. Mondjuk pont a HétköznaPI CSAlódásoktól ez nem meglepő, mert ők aztán igen széles repertoárral rendelkeznek. A dal mindenesetre jól mutatja a közönyt és megvetést, ami borzalmas nemzetközi eseményeket kísér, és ezt a párhuzamot igen nehéz elfelejteni a szám meghallgatása után.

További kiemelkedő alkotások: Soros, Putyin és Trump, Viktor

13. Egyetlen- Tedd le a kezedet

 

„Tedd le a kezedet a fejedet akarják”

Az egyik legösszeszedettebb és kidogozottabb alkotás a listán, ez a szám kilengések nélkül, kitűnő dinamikával köti össze az egyre romló közállapotokat az emberek tétlenségével, és figyelmeztet a következményekre. A refrén a dallamos betét után már-már rátámad a hallgatóra, és így tényleg átjön a mondanivaló. Persze nem véletlen, hogy ez is Pál Zsombor kozmonauta szerzeménye.

További kiemelkedő alkotás: Magyar idők

14. Kaukázus – Óriásplakát

 

"Győzelem született az óriásplakáton, vesztesek haltak meg a kórházi ágyon"

A Kaukázus talán a legismertebb együttes a listán, és nem egy dalukban állnak bele a jelenlegi közállapotokba; ennek ékes példája az Óriásplakát. Lényegében egy fohász egy jobb világért, egy szebb országért, melyet viszont a dal végén lecsap az untig ismételt, mindent felülíró kormánypropaganda csontig hatoló kegyetlen valósága.  

További kiemelkedő alkotások: Xenophobia, Teszkó, Tartós béke

 

15. Ostobák: Keleti nyitás

 

„Paskot már egy vörös csillag fűti”

Nem lehetne teljes a lista egy geopolitikai vonatkozású, szovjetellenes óda nélkül. Az Ostobák száma a Katyushára hangszerelve pedig telitalálat. Ráadásul mindezt megfejelik egy Wind of Change által aláfestett átkötő résszel, melyet aztán lecsapnak egy kegyetlen zúzással.

További kiemelkedő alkotás: Soros György

 

+1 Apu zenél: Baszódjál meg KDNP

A hétköznapok elementáris dühe nem ölthetett volna szebb formát.

 

 

Magyarok közt európai: Bródy János, az örök humanista

Nem rég jelent meg a 73 éves Bródy János legújabb lemeze bakeliten is, melyről az ATV élő adásában beszélgetett a napokban. [A fiatalabbak kedvéért kiemelném, hogy Magyarország egyik legkiválóbb, leghumánusabb veterán zenészéről van szó.] Szóba került az „Akit a hazája nem szeret” című dal is, mellyel kapcsolatban Bródy diplomatikus visszafogottsággal, Obi-Wan Kenobi jedi mesterhez méltó kiegyensúlyozottsággal és békességgel nyilatkozott. Elmondta, hogy a jelenlegi kormány kisajátítja a hazafiságot, mely kizárólag az őket támogatókat nevezi igazi magyarnak, míg a többieket, akik valójában az ország többségét jelentik, kevésbé tartja hazaszerető embernek, sőt, olykor kifejezetten ellenséges velük szemben, melynek következtében el kellett hagyniuk az országot.

A hazaszeret semmiképpen sem az éppen regnáló kormány szeretetét jelenti.

Szerinte a hazaszeretet ehelyett

 Annak az érzése hogy egy kultúrához, egy közösséghez, főképp nyelvhez, hagyományokhoz, történelemhez tartozik

Azt gondolnánk, hogy ezzel mindannyian tudunk azonosulni. Azonban sajnos az erő sötét oldala, a gyűlölet ködbe burkolta az elméket, és Bródy konstruktív definíciója kiverte a biztosítékot egy bizonyos Nagy Kemény Gézánál, aki egy erdélyi Fidesz-szimpatizáns. Ő nyílt levelet intézett Bródyhoz, melyben így indít „Erdély üzenetét” közvetítve:

Tisztelt mű(vész) úr!

Vicceske.

Ezek után egy nosztalgikus #régenjobbvoltBródy merengés után kifejti, hogy „lemezei a szemetes ládába kerültek” mert „politikát csinált a zenéből” ami már „nem a régi”, és a „gyűlölete, további gyűlöletet szül!”

Végül azzal zárta levelét, hogy „gondolkozzon, hogy ki volt, és kivé változott?”

A kritikus gondolkodás jegyében elgondolkoztam én is, ki volt Bródy, és ki lett. Rövid elmélkedés után megállapítottam, hogy Bródy mindig is ugyanaz az ember volt. Ugyanaz a zenész, akit a hetvenes években izgatásért vont eljárás alá a kommunista hatalom, aki

1969-ben megírta a Ha én rózsa volnékot, mely A walesi bárdok óta a magyar művészet legkiemelkedőbb ellenálló alkotása.

(Be is tiltották egyből).  Egy ember az embertelenségben, aki minden viszontagság ellenére hangoztatta szabadságszeretetét, és teszi ugyanezt ma is. Míg mások a rendszerváltás után a párttagkönyvet a farzsebbe csúsztatva büdöskomcsiztak úgy, mintha ellenállónak születtek volna, addig Bródy mindig is ugyanazt akarta:

Egy emberséges, élhető, demokratikus hazát mindannyiunknak.

A sors tragédiája az, hogy 30 évvel a rendszerváltás után ugyanoda kanyarodtunk vissza.

Ahogy a Kozmosz mondta,

volt egy lépcsőnk, de eltemettük

most építjük újra, hogy lebontsuk együtt

mert az utód is úgyis begőzöl

még pár év és kezdhetjük elölről

Bródynak pedig azzal kell szembesülnie, hogy ugyanaz a hatalmi dinamika, csak a szereplők változtak meg. Habár az emberek többsége természetesen így is nagy tisztelője maradt, mégis azt látja, hogy valójában nem változott semmi. Ez a csalódottság pedig látszik rajta, és én személyesen ezt rettenetesen sajnálom, mert ennél többet érdemelt volna. Azonban rendkívül becsülöm benne, hogy ehhez képest sem adta fel; 70 év fölött is aktívan zenél és áll ki azért a szabadságért, melyet valószínűleg sosem lát már kibontakozni. Teszi ezt úgy, hogy vállalja a hatalom haragját is, mert az önazonosság és az értékalapúság fontosabb; habár szomorú, de nem töri meg, hogy a budapesti operettszínház új igazgatója elkaszálta a darabját a bemutató előtt valószínűleg a lemezére reakcióképpen.

Bródy munkássága számomra nem csak művészi karrierje miatt példaértékű, hanem azért is, mert rendkívül kevés ember van, aki a hatalmi konstellációtól függetlenül, önazonosan, értékalapúan áll ki az elnyomás ellen, idejét, energiáját és megítélését nem féltve.

Pedig a körülöttünk összeomló demokráciában lassan csak a morális integritásunk marad,

és ha ezt is feladjuk, ahogy tették sokan, akkor asszimilál minket az a gyűlöletkultúra, melyet az Orbán-rendszer teremtett, a sötét oldal. Azt hinnénk, ez velünk vagy közeli ismerőseinkkel nem történhet meg, azonban tapasztalatból tudom, hogy olyan emberek törtek meg már fiatalon a hatalom vonzásában, akikről ezt korábban nem tudtam elképzelni. Ehhez képest Bródy több, mint fél évszázada a szabadság sziklája maradt, aki mindig etalon volt és lesz.

Szó bennszakad, hang fennakad,

Lehellet megszegik. -

Ajtó megől fehér galamb,

Ősz bárd emelkedik.

Az, hogy vajon a Nagy Kemény Gézához hasonló fideszesek rákosista ’aki nincs velünk ellenünk van’ filozófiájára mi a helyes válasz, nehéz kérdés. Mit kezdünk olyan emberekkel, akik pavlovi reflexként reagálnak bármire, ami egy hajszállal is eltér a propagandától, akik  szerint hazaáruló az, aki pusztán egy elfogadóbb nemzettudat mellett áll ki egy ártatlan interjúban?  Természetesen nem gondolom, hogy patkányok lennének, azonban úgy gondolom, hogy nem tehetünk úgy, mintha a fideszt támogató emberek nem szélsőségesen korlátoltak és/vagy erkölcstelenek lennének, azaz valamilyen definícióra szükség van. Az internet korában senki ne mondja, hogy nem fér hozzá alternatív véleményhez, nem látja, hogy egyik nap diákok szoknyája alá fotóznak, a következő héten pedig árva gyerekeket lakoltatnak ki, miközben több száz milliárd megy stadionra de nincs pénz az egészségügyre. Amikor hirtelen felindulásból a fideszt támogató embereket minősíteném, eszembe jut Bródy, hogy bizony semmi sem fekete-fehér, és megértéssel kell fordulnunk embertársaink felé. Valóban, be kell látnunk, hogy ezt a társadalmat az évszázados poroszos oktatás kollektívan lobotomizálta, irtotta ki belőle a kritikus gondolkodást, a szeretetet, a kreativitást, melynek következtében eljutottunk napjainkig, ezt pedig egyetlen politikai erő sem gátolta meg. Így nem tehetünk mást, mint igyekszünk, építkezünk és odafigyelünk, hogy bármi áron, de a jövő generációit más szellemben neveljük, akár az iskolán kívül is. Ha Bródy nem fáradt bele, akkor mi sem fogunk. 

Végül pedig Bródy válaszlevélét idézném Géza írására.

"Géza kedves, igazán sajnálom, hogy így gondolkozol rólam, ettől kicsit szomorú vagyok, de ahogy egyszer már volt más a véleményed, lehet, hogy lesz még egyszer megint más. (Ahogy a múltat most átértékelted, lehet, hogy a jelent is átértékeled majd a jövőben.) A régi lemezeket pedig ne dobd ki, mert egyszer még sokat fognak érni az unokáidnak.

Üdvözlettel, Bródy János"

 

Köszönjük, Bródy János!

Demokráciát az oktatásban, demokráciát az országban!

 

brody.png

Diákvagyok, nem demokrata

A Diákvagyok mozgalom az elvtelen politizálás mintapéldája

 

 a-nyelvvizsgahoz-kotott-felveteli-burkolt-vagyoni-cenzus-2.jpg

                                           forrás: Abcúg

Április 26-án tüntetést szervez a Diákvagyok mozgalom a felvételi nyelvvizsgakövetelmény ellen. Valóban, a nyelvvizsga elvárása abszurd a jelenlegi oktatási rendszerben, mivel az iskolák többsége képtelen akár középszinten felkészíteni a diákokat. A helyzet tragikumáról a Mérce írt kitűnő cikket. Az intézkedés célja az egyetemre jutás korlátozása, a társadalom általános elbutítása és az önálló, kritikus gondolkodás elpusztítása. Azonban nem lenne kisebb vétek a kritikus gondolkodás támogatásával szemben, ha elhallgatnám, hogy a tüntetést szervező

Diákvagyok egy despotikus, hiteltelen és illegitim szervezet.

Annál pedig jobbat érdemlünk, hogy magukat demokratának nevező despoták mások kétségbeesését kihasználva jussanak hatalomhoz és figyelemhez. Orbán Viktor nagyon hasonló utat járt be, és nem szóltak elegen időben, hogy szándékai nem tisztességesek. Én ezért nem hagyhatom szó nélkül a Diákvagyok szervezőinek tevékenységét sem. Tagjaikat súlyos hatalmi visszaélésekért ítélte el a Független Diákparlament.

Vegyük végig, hogyan jött létre a Diákvagyok, és miért teljesen hiteltelen:

A Diákvagyok alapja 2017-ben alakult, akkor még Nem megyek suliba! néven, egyszeri eseményként. A sztrájkkal egybekötött tüntetés volt a célkitűzés 2018 január 19-én, az oktatási rendszer súlyos hiányosságaira reakcióképp. Ehhez rövidesen csatlakozott a Független Diákparlament és én is, mint független diákaktivista (korábban FDP képviselő és koordinátor voltam, és abban az évben is informálisan együttműködtem az FDP-vel). A tüntetés szervezése sokáig jól haladt, én a tartalmi, anyagi és logisztikai feladatok jelentős hányadáért is felelős voltam. Így szereztem több százezer forintot a tüntetésre, és vettettem fel, hogy kb. 12 pontban fogalmazzuk meg követeléseinket, melyek közül többet én fogalmaztam meg. Az egyik pontot páran vitatták, mely így szólt:

Tegyék elérhetővé minden diák számára a világnézetileg semleges oktatást!

Gondolom nem kell magyaráznom, ez miért kritikus egy olyan országban, ahol több, mint 3,4x -szer annyi állami pénz jut egy egyházi fenntartású iskolában egy diákra, mint egy államiban, és ezért rengetegen kényszerülnek egyházi intézménybe más vallásúként vagy ateistaként, ahol kötelező a hitélet. Továbbá több, mint 100 településen nincs is más típusú iskola. Ennek ellenére pár szervező az említett ponttal nem értett egyet, viszont őket kétszeres szavazattöbbséggel leszavazták, a pontot elfogadta a szervezők túlnyomó többsége. A szavazás módja ellen nem emelt szót senki. Azonban amikor a tüntetésre került sor, a követeléseket tartalmazó szórólapok nyomtatásáért felelős Bognár András, Tömör Márk és Országh Olivér (utóbbiak ketten FDP képviselők voltak) kivették a nekik nem tetsző pontot a szórólapról. Erről Gyetvai Viktor (aki az FDP önjelölt despotikus szervezőbizottságának vezetője volt) értesült, azonban nem tájékoztatta szervezőtársait. Így a helyszínen derült ki a visszaélés, mely súlyos kommunikációs válságot eredményezett, hiszen a színpadon felolvasott 13. pont nem szerepelt a szórólapon, így 12, 12+1, 13 pontként lett később össze-vissza emlegetve. Az esemény után Viktor kérdőre vonva azt mondta, nem mondja meg, ki a felelős, mert nem spicli. Ezek után rövidesen az online felületen a szervezésért felelős Facebook csoportból önkényesen kizárt. Bognár Andrást hamisító ezek szerint érdemesebb volt a közös munkára. Emiatt több szervező is kilépett. Gyetvai Viktor ezek után minden FDP-s és egyéb fórumon töröltette, tiltotta, kizárta az ellenvéleményeket, tényfeltáró bejegyzéseket, hogy ne derülhessen ki többek között az FDP képviselői előtt, hogy mit tettek.

Az eseményeket feltáró FDP bizottsági vizsgálat megállapította, hogy Gyetvai Viktor, Rózsa Norbert (Viktor szervezőbizottsági társa), Tömör Márk, Országh Olivér és Bognár András visszaélést követtek el, mely az FDP Szervezeti és Működési Szabályzatába ütközik. Viktort megfosztották koordinátori pozíciójától és eltiltották a bármilyen hivataltól a ciklus végéig, ahogy Rózsa Norbertet is. Országh Olivér és Tömör Márk formális figyelmeztetésben részesült. Bognár András tettét informálisan ítélték el, mivel nem volt FDP-s.

Erre reakcióként a Gyetvait támogató képviselők egy csoportja követelte az FDP etikai bizottságától, hogy

engem örökre zárjanak ki a diákparlamentből.

Szerintük az eset feltárásával ’bomlasztottam a szervezetet’. Az ezt aláíró tagok nem mások voltak, mint

a Diákvagyok (maradék) főszervezői, azaz Gyetvai Viktor, Mohai Zsombor, Fehér Alexandra és Sipos Norbert Ferenc.

Mindezt annak ellenére kérték, hogy a Gyetvai által írt szabályzat szerint kifejezetten tilos örökre eltiltani bárkit is. Ki is dobta a bizottság a kérvényt természetesen. Azonban felveti a kérvény azt a kérdést, hogy

Milyen demokrata az, aki másokat azért akar szabálytalanul elhallgattatni, mert igazságot akarnak szolgáltatni?

 Gyetvai Viktor ellen azóta újból vizsgálat folyik az FDP-ben, mert jogosulatlanul törölt FDP fórumon bejegyzéseket a választási számadatokkal kapcsolatban, az ezt feltáró tagot pedig kizárta a csoportból. Tarnay Kristóf ellen hasonló okokból folyik eljárás, aki az FDP kommunikációs koordinátoraként cenzúráz felhatalmazás és indoklás nélkül. Tehát a Diákvagyok tagjai közül 5 embert az FDP elítélt hatalmi visszaélésért, a maradék meg örökre kitiltana bárkit, aki kifogásolta a tevékenységüket. Az ítélethirdetés után nem sokkal ezért bejelentették a szervezet egyébként többségében FDP-s tagjai, hogy a Diákvagyok megszakítja az együttműködést az FDP-vel, és önálló szervezetté alakul. Erről nem volt az FDP-ben vita, se szavazás, azaz minden demokratikus keretet nélkülözött a folyamat. Arról viszont volt megerősítő szavazás, hogy az FDP továbbra is társszervező legyen, ezt többek között Tarnay Kristóf is megszavazta, aki aztán rá nem sokkal önkényesen bejelentette, hogy a Diákvagyokot kiszervezik (alább képeken látszik). Következetességből ötös. Tarnay egyébként kommunikációs koordinátorként a következő szavakkal illeti vitapartnereit ellenzéki Bayerként:


„kamu, múmájer, gólyahülyítő, unalmas, érdektelen, faszságíró, zaklató, nárcista, höbörgő, élősködő, deviáns, invazív, idióta, önkép-zavaros; baszódj meg”

 

Ezen felül a Diákvagyokban bevezették, hogy kizárólag András és Viktor akarata érvényesülhet a továbbiakban, mert hát ugye ők a demokrácia és a diákélet kolosszusai.

Tehát adott egy diákszervezet, melynek első követelése az, hogy
Neveljenek az iskolában elméleti és gyakorlati módon is kritikus gondolkodásra és felelős állampolgárságra!

Mindeközben öt tagjukat elítélték hatalmi visszaélésért, 2 másik tag örökre ki akar zárni és el akar hallgattatni valakit, miközben az egész kezdeményezést az FDP akarata ellenére, és annak megkérdezése nélkül szervezték ki illegitim módon FDP képviselők. A tisztességes tagokat vagy kizárták, vagy kiléptek, a maradék szervezők pedig inkább hamisítókat védenek. Konkrétan valószínűleg egyetlen tisztességes ember sincs a szervezők között.

Lehet mondani, hogy mindez összeesküvés-elmélet, de sajnos nem minden az, aminek látszik, a tények pedig kétséget kizáróan mutatják meg a szervezet valódi arcát. Nemrég derült ki, hogy az Amnesty International londoni központjában olyan embertelen módon bántak az alkalmazottakkal, hogy ketten öngyilkosok lettek.  A legjobbnak tartott szervezetekkel is előfordul.

Demokraták mikor zárnak ki valakit azért, mert számonkérik a szavazási eredmények tiszteletben tartását? Demokraták mikor hallgattatnak el másokat? Demokraták mikor hallgatják el a visszaéléseket? Demokraták mikor tiltanak, törölnek felhatalmazás és jogos indok nélkül? Demokraták mikor akarnak örökre kitiltani valakit, aki jogosan kérte számon őket, egy olyan embert ráadásul, aki legalább annyit tett a diákságért, mint a legjobb FDP-sek?

Nekem elegem van abból, hogy politikusok és aktivisták népmesehősnek állítják be magukat öt perc reflektorfényért, miközben pontosan azt a mentalitást képviselik titokban, ami ellen elvileg küzdenek. Egy ilyen Viktor volt már a közelmúltban, még egyre ne tartsunk igényt. Ha valódi változást szeretnék, hiteles, tisztességes és elszámoltatható képviselőkre van szükségünk, olyanokra, akik valóban hisznek a demokratikus értékekben. Megérdemeljük a tisztességes képviseletet! Ne menjünk olyan szervezet eseményére, mely illegitim! Lesz még alkalmunk kiállni az igazságért hiteles szervezés keretében!

 

Békés Gáspár a Független Diákparlament 2016/17 évi képviselője, a Demokratikus Oktatás Bizottságának elnöke, a szervezet kommunikációs koordinátora volt. Emellett földrajz olimpikon, Köztársasági-és Miniszterelnöki ösztöndíjas, többdiplomás nemzetközi szakértő, számos civil szervezet tagja és alapítója.

A politikai árokháborúban még a legjobbak is elfáradnak

Válasz Karafiáth Orsolya Lassan már magam sem tudom, hogyan lehetne ezt a hazát jól szeretni című cikkére

 

A vészharangok kongása alapzaj lett.”

Valóban, minden egyes nappal fáradtabbak leszünk, egyre kevésbé és kevesebben háborodunk fel a napi szintű jogtiprásokon. Ezért is mondja Karafiáth, hogy meg kell válogatnunk, hogy a maradék figyelmünket mire irányítjuk. Ez a politikai hadigazdaság a demokrácia felszámolásának egyik utolsó állomása, a felismerése pedig elengedhetetlen. Valóban, a szerzőnek abban igaza van, hogy itt már nem lehet hibázni, időt vesztegetni. Én magam is kritikus vagyok olykor mondjuk az O1G szimbolikával vagy a Nagy Blanka-effektussal kapcsolatban. Nem is lenne ezzel gond, ha ezt nem egy hibás példán keresztül mutatná be.

„különbséget tegyünk a cenzúra és az egyszerű hülyeség, emberi sutaság között.”

Mondja Karafiáth azzal kapcsolatban, hogy egy iskolás diákot nem engedtek verset mondani a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának ünnepségén, mert a kiválasztott Petőfi mű igencsak kritikus hangvételű és politikailag áthallásos volt. Karafiáth ebből azt szűri le, hogy a történetnek

„nincs köze cenzúrához, elnyomáshoz, nem jelenti a demokrácia végét. Csupán arról szól, hogy a szervező felnőttek rosszul mérték fel a helyzetet.”

Nos, ez az a pont, ahol a szerző érvelése elcsúszik; ugyan a cenzúrához valóban nincs köze a történetnek, az elnyomáshoz annál inkább. Azon felül, hogy a verset választó iskolaigazgató szövegértési képessége nem haladja meg egy szobanövényét, a versmondó diákot kegyetlenül megalázták. Itt az elnyomás nem a cselekedet céljából, hanem a folyamatából látszik: Egy diák, aki alapból heti 60+ órát tanul hetente, kevéske szabadidejében a szabadság ünnepére verset tanul, azonban emberszámba se veszik, hiszen a felnőttek a feje fölött csatároznak a mikropolitikai kozmoszban, ő pedig járulékos veszteség. Az elvégzett munkát, feleslegesen befektetett időt semmibe venni pedig igenis igazságtalan; Azt fel sem fogták a szervezők, hogy egy nekik szívességet tevő fiatalnak okoztak hatalmas csalódást a nemzet ünnepén. Ami rosszabb, hogy az egyébként kifejezetten művelt és általam is nagyra tartott Karafiáth sem érti, hiszen kifejti, hogy:

„Kislányként rengeteg ünnepségen szavaltam, november hetedikéken például, izgultam, büszke voltam, és politikailag bizony semmilyen szinten nem voltam képben. Ez a mostani kisfiú sem a jogfosztása és a cenzúra miatt zokogott (feltételezem, főképp, hogy az édesapja is hangsúlyozta, hogy ők nem foglalkoznak ilyesmivel), hanem mert elrontották a szereplési lehetőségét.”

Ez az idézet pedig a legrosszabb cinikus, korsoviniszta beszólásokat idézik, mivel minden fiatal tudja, hogy ha fel mer lépni egy színpadra, akkor utána megmondják neki, hogy ő biztos csak szerepelni akar, mondanivalója, saját gondolata nem lehet, őt csak felhasználják. Mondja ezt Karafiáth úgy, hogy például Szolga Bálint diákaktivista barátom már 14 évesen politikailag aktív volt, 15 évesen a Népszavában publikált, politikai blogját pedig több, mint 300 000-en olvasták. Ahogy pontosan tudom magamról is, hogy már az óvodában javasoltam társaimnak, hogy fogadjanak ügyvédet, ha az óvónénik igazságtalanok velük, és általános iskolásként is pontosan tudtam, mikor hogyan fosztottak meg minket emberi méltóságunktól. Különösen súlyos a diákokat hülyének nézni úgy, hogy közben tegnap több, mint egymillió fiatal sztrájkolt egy fenntartható jövőért, az a korosztály, aki Karafiáth szerint ’nincs képben’.

Amellett, hogy a szerzőnek nincs igaza, a szomorú az, hogy valójában érveléstechnikai eszköznek érződik, mintha azért bagatellizálná el az ügyet, hogy a cikk második felében említett állami kitüntetések valóban felháborító és aggasztó fejleményeiről írjon. Mintha a társadalom korsoviniszta berendezkedése tudatalatt arra késztette volna, hogy a legvédtelenebb csoporttal kapcsolatos hírt használja aktuális illusztrációnak, hiszen ők ezért csak nem szólnak majd, még ha sántít is az érvelés. Egyébként pár éve ezt a Kettős Mérce is eljátszotta. Nos, épp ezért nem hagyom szó nélkül.

Karafiáth arra akar rávezetni, hogy az állami díjak kiosztása nagyobb probléma, mint sok minden más, például a megalázott diák, mert szimbolikus jelentősége van. Ha valóban szimbólumról van szó, akkor jó lenne, ha abba gondolna bele, hogy mégis mit mondd el a társadalomról, az oktatásról, a fiatalok iránti viszonyunkról, ha láthatatlanok, jogfosztottak, megalázottak, még akkor is, ha ők a rendszer keretein belül a lehető legjobban meg akarnak felelni?

Ahogy a Kozmosz énekli,

„Mikor az elején lefektették a sok szabályt

Minden ember sorban állt

És én ott voltam elöl

Most meg szólnak: többre kellett volna vinnem

És önmagamban hinnem

Míg minden összedől”

 

Mit fog egy diák leszűrni abból, hogy hiába csinált mindent tökéletesen, mégis ő járt rosszul? Ez csak egy történet a diákok mindennapjaiból, mivel őket ért visszaélések hihetetlen mértéket öltenek, csak erről kényelmesebb nem tudomást venni. Ironikus, hogy sokan aggódnak azon, hogy Orbán diktatúrát épít,

miközben az iskolákban már rég diktatúra van.

Tehát a tojás volt előbb, és nem a csirke; arra meg végképp nem jönnek rá, hogy a megalázott, intellektuálisan lobotomizált diákok, akik minden hitüket elvesztették a szabályokban, jogi keretekben és az erkölcsi normákban pontosan az ilyen események miatt olyan szélsőséges, az emberek tehetetlenségérzéséből táplálkozó pártokat támogatnak felnőttként, mint a Fidesz vagy a Jobbik. Amíg ezt nem értjük meg, és nem változtatunk ezen, addig nem lesz rendszerváltás az oktatásban is Magyarországon, és teljesen mindegy, ki milyen díjat oszt kinek. Valójában Karafiáth ironikus módon ugyan bizonyította, hogy fontos megfelelő súllyal kezelni történéseket, csak épp a példákat cserélte fel, viszont ezzel pont, hogy arra világított rá, hogy még a legjobbak se értelmezik megfelelően mindig az eseményeket.

 

 

süti beállítások módosítása