Számos borzasztó történetet hallottunk már a magyar közoktatás jelenlegi állapotáról, a szisztematikus züllesztéstől kezdve az egyéni rémtettekig. Olykor-olykor mégis felbukkan olyan csoda, amikor valakik a nyomorból értéket teremtenek, sőt, humoros, művészeti alkotássá varázsolnak egy-egy problémát. Pontosan ez történt a Leövey Klára Gimnáziumban, ahol egy rendhagyó gerillakertészeti akció színesíti az iskola steril környezetét.

„Ha látsz egy gödröt ültesd be” Mondja az ismeretlen filozófus. Elgondolkodtató sor ez, talán Voltaire Candide-jának (10. osztály kötelező olvasmány!). „Művelgessük kertjeinket” tételmondata inspirálta a szerzőt. Mily különösen illik e sor erre az installációra, elvégre egy ilyen apró változtatás az egyetlen, melyet egy diák az iskolai környezetében tehet, mivel másba nincs beleszólása. Nem választhatja, hogy ki tanítsa, miből és milyen formátumban. Egy Leöveys diák elmondta: hónapokig nem lehetett elérni, hogy a folyosón egy lyukat betömjenek.  Most viszont a rendhagyó parkosítással elhárult a balesetveszély, ráadásul a mostoha környezet dacára a növények élnek és virulnak, a diákok pedig nem taposták el őket a forgalmas folyosó közepén.

Csak idő kérdése, hogy a kihelyezett erkölcstanóra a természet tiszteletét ennek az ágyásnak a példájából vezesse le.

 E műalkotás jól szimbolizálja, hogy egy diák hogyan él téglaként a falban, csavarként a gépezetben, virágként a padlóban. Küzd az elemekkel, túlél, és túljár a rendszer eszén, hiszen csak így tarthatják meg értékeiket, kíváncsiságukat és kreativitásukat. Akármi is legyen a Voltaire park sorsa, egyszer s mindenkorra kivívta diáktársaink elismerését és őszinte mosolyát.