Államvilág

Államvilág

Mi történt veled, Államvilág? Nem veszett el, csak átalakult

2020. október 19. - Békés Gáspár

Feltűnhetett, hogy 8 hónapja nem került ki cikk az Államvilágra. Mivel általában havonta egy cikk született, így ez az inaktivitás valóban meglepő lehetett. Szerencsére azonban nem arról van szó, hogy abbahagytam volna az írást, sőt: 2020 elején úgy döntöttem, hogy újságot alapítok.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért alapítana valaki újságot, ha van már egy csomó? Miért alapítana valaki újságot, ha alapvetően nem ez a szakmája? Miért alapítana valaki újságot, ha biztosan nem fog kapni állami reklámbevételt, azaz legjobb esetben is nullszaldós lesz?

Az egyszerű válasz talán az lenne, hogy mert elkötelezett társadalmi innovátor vagyok.

Az alapos válasz pedig a következő: Magyarországon az ifjúságpolitika rettenetes állapotban van. Az állami intézményeit 2010 után leépítették, nem mintha nem lettek volna velük problémák. De legalább volt a DÖK-öknek vétójoguk, volt jövő nemzedékeiért felelős kormánybiztos NER Zsófi helyett és HÖOK nem bábszervezet volt.

Autonóm, politikával foglalkozó ifjúsági médium azonban nagyon rég óta nincs.

Több évnyi aktivizmus során több, mint 100 interjú alanya voltam, és csak a legritkább esetben éreztem úgy, hogy a fiatalok ügyét önmagában értékesnek találnák. Szinte kizárólag árukapcsolással, a szokásos pártpolitikai vagy aktuálpolitikai tengelyhez csapva értelmezte a média, és részben ennek köszönhetően a társadalom is. Rosszabb esetben csak biodíszletnek akartak használni. Rengeteg olyan konferenciát láttam, ahol az ifjúsági jogokról, iskolai demokráciáról beszéltek 0 fiatal nélkül a legnagyobb természetességgel, egy szaudi nőkonferencia hitelességével. Évek óta nem tudom elérni, hogy a Tudományos Olimpikonok portálon közölt magyar sikereket akárcsak az Eduline rendszeresen lehozza, hiába kapnak róla külön emailt. Jól mutatja a média mentalitását (az azóta megszűnt) Független Diákparlament példája is. Éveken keresztül egyedülálló módon online választott képviselőkkel dolgozott ki javaslatokat minden évben, azonban ez keveseket érdekelt. Hiába volt Nagy Blanka is képviselő, csak akkor lett ő vagy a szervezet releváns, amikor nekiment az EMMI-nek és a kormánynak. Kommunikációs koordinátorként ez akkor egy tudatos döntés volt, de akkor még nem jutottam el odáig, hogy az alkalmazkodáson túl javítással is szolgálhatnék.

Ez azonban tavaly megváltozott, amikor úgy éreztem, hiába olvassák a cikkeimet átlagban 4000-en, nem érem el azt az áttörést, amire vágytam, a médiaviszonyok nem változtak, továbbra is Pumped Gabó képviseli a generációnkat. Ugyanígy érzett Szolga Bálint, Gömbös Patrik és Dián Ákos is, akik a Blogadó, Minden-lánc és Intő blog alapítói, és történetesen mind a volt Független Diákparlament volt képviselői szintén. Talán az sem veszett el, csak átalakult. Összeálltunk tehát mi négyen,, pár ismerős fiatalt még felkérve hogy áttörjük azt a bizonyos falat, erőnket egyesítve hozzunk létre egy közös platformot és alkotóműhelyt a fiatalok számára. Nekikezdtünk egy új újság alapításának. Korunk technikai vívmányainak köszönhetően első körben nem nyomdagépeket, csak domain nevet kellett vennünk, és ehhez nem szorultunk tízmilliós alaptőkére. Egy hónap alatt el is készült egy új ifjúságpolitikai újság első verziója. A munka annyira lefoglalt, hogy méltatlanul elfeledkeztem elbúcsúzni az Index blogjától. Ezért megkésve ugyan, de bocsánatot kérek minden olvasómtól, és köszönetet mondok az Index korábbi szerkesztőségének, hogy érdemesnek találták a cikkeimet a nagyközönség elé tárásra.

Cikkeim ezáltal hivatalosan is átköltöznek egy új, közös felületre. Így aki eddig nem tudta, most megtudhatja: a Millenna újságírója vagyok.

Egy újság, ahol végre a fiatalok vannak a középpontban, és a mi szemszögünkből közelítjük meg a legégetőbb társadalmi kérdéseket. Nem vagyunk kiszolgáltatva aktuális (párt)politikai narratíváknak, ha reagálunk is aktuálpolitikára, azt egyedi megközelítéssel tesszük, radikálisan más nézőpontból. Minket a fiatalok helyzete és nézetei érdekelnek az országban és a világban, nem pedig önmagában az ország és világ helyzete, mely mellesleg nyomokban tartalmazhat fiatalokra vonatkozó elemeket is. Minket nem az érdekel, hogy mit fognak a tanárok szólni, ha a pedagóguserőszakról beszélünk. Nem azt fogjuk nézni, hogy szavaznak-e ránk a katolikusok, ha megkérdezzük az egyházmegyét, hogy miért engedtek egy büntetett pedofilt iskolában tanítani. Mi a fiatalokat képviseljük, ha kell a legnagyobbakkal szemben is.

Az ökológiai-és klímaválság küszöbén az intergenerációs egyenlőség fontosabb, mint valaha. Mikor, ha nem most kell maximálisan teret biztosítani a fiatalok érdekérvényesítésére? Mire felnőnek, rég késő lesz adni a véleményükre! Ezzel pedig meg is válaszoltam azt a kérdést, hogy többdiplomás környezetvédelmi szakemberként miért tartom kritikusnak ezt a projektet.

A Millenna az Index átalakulása után még kritikusabbá vált, hiszen a blog.hu-n született tartalmak jövője kérdésessé vált (habár előtte se mindig kerültek ki mindig a cikkek, hiába voltak egytől-egyig alaposak, fontosak). Ez egy szerencsés, de teljesen véletlen egybeesés.

Végső soron persze felmerül a kérdés, hogy vajon mitől fogunk együtt többet elérni? Mi biztosítja a sikerünket, főleg úgy, hogy az indexes szerkesztők jóvoltából nem jutunk el automatikusan ezrekhez?

Ezt a kérdést Neked kell megválaszolnod, kedves Olvasóm. Rajtad múlik, hogy támogatod-e a közösségi újságírást. Érdemesnek tartod-e, fontosnak gondolod-e az autonóm, pártpolitikailag független, de világnézetileg színes ifjúsági médium fenntartását. Szeretnéd-e hogy neked, testvérednek, gyerekednek, unokádnak legyen támogató nyilvánossága, mely megvéd, közvetít és képvisel?

Ha úgy gondolod, hogy igen, akkor két dolgot tehetsz ezért: Lépten-nyomon megosztod a cikkeinket, meghívod az ismerőseidet, hogy kövessék a Facebook-oldalunkat, miután te is bekövetted.

Ezen kívül pedig szükségünk van anyagi támogatásra. Egyelőre diákokként a saját pénzünket fektettük a projektbe. Szeretnénk, ha üzemeltetési költségeket, a közvetítéshez, interjúkhoz szükséges eszközöket ki tudnánk fizetni a támogatásokból. El szeretnénk hirdetéseken keresztül minél több emberhez juttatni a Millenna üzenetét és tartalmait. Ha mindez megvan, csak akkor jutna egyáltalán eszünkbe, hogy a befektetett munkáért tiszteletdíjat fizessünk a szerzőinknek. Az ifjúsági jellegből adódóan ha valamit, ezt nem az újsághoz tartozó generáció tudja eltartani. Igen tudjuk, hogy pénzelni kell az Indexet, a 444-et, az Igazgyöngy Alapítványt, és lassan szinte minden szociális szolgáltatást, melyet a kormány magára hagyott, de hiszünk abban, hogy a Millenna egy egyedülálló, kritikusan fontos eleme a hazai társadalom és média viszonyrendszerének.

Már több, mint 50 cikk született a Millennán, ideje beszállni.

Ezen a hivatkozáson támogathatod az ifjúságot.

cropped-millenna-300x-160-1.png

 

 

 

 

 

 

 

Nevezzük át az Erzsébet hidat!

Antifaszta hős vagy osztrák arisztokrata méltóbb egy hídhoz?

A fasiszták idén is a kitörés napjára készülnek, és a világ számos pontjáról érkeznek az erőszakünnepre. Hogy vajon mit ünnepelnek azon, hogy Budapestet Hitler utasításának megfelelően ’utolsó vérig’ akarták védeni a nyilasok, miközben a várost nem evakuálták, nem tudom. A fasiszták döntésének következtében 38 ezer civil halt meg, habár ekkor már egyértelmű volt, hogy a háborút a szövetségesek nyerik.

Vajon mi a köze van a becsületnek ahhoz, hogy a vesztett háborút még tovább akarták folytatni a nácik és a magyar nyilasok? Mitől becsületes embereket értelmetlenül megöletni? Mi köze a becsületnek ahhoz, hogy a százezrek halálához asszisztáló nyilasok el akartak menekülni a méltó büntetésük elől?

A becsületesség és a nyilasok nem is szerepelhetnének egy mondatban. A nyilasok ráadásul még a saját demagógiájuknak sem feleltek meg, hiszen készek voltak Budapest teljes lakosságát feláldozni, igen, a heteró fehér keresztényeket is. Na és ki volt az a nemzeti hős, aki elindította a náci menetelést Magyarországon? Györkös István, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek egy magyar rendőr megöléséért, korábban pedig a hitelesség jegyében orosz, azaz idegen ügynökökkel gyakorlatozott folyamatosan.

Több bekezdést nem is érdemelnek ezek az emberek. Helyettük beszéljünk az igazi hősökről, azokról, akik a legsötétebb időkben is tisztességes emberek maradtak, sőt, harcoltak a fasiszta elnyomókkal szemben. Méltatlan módon igen kevés szó esik Gidófalvy Lajosról és társairól, akik fegyveresen álltak ellen. Gidófalvy az angyalföldi székhelyű XIII/1 zászlóalj főhadnagya volt. Laktanyájukban katonaszökevényeket, szökött munkaszolgálatosokat és más üldözötteket bújtattak. Ezen kívül ő és katonái adtak életmentő igazolványokat a rászorulóknak, élelmezték a csillagos és védett házak lakóit, felfegyverezték az újpesti víztornyot megvédő újpesti partizánokat. Nekik köszönhető, hogy a Ferdinánd-híd, a Rákosrendező pályaudvar és az Aréna úti felüljáró nem pusztult el. Gidófalvy és több társa végül feltehetőleg az Erzsébet hídnál haltak hősi halált, amikor megpróbálták megakadályozni annak felrobbantását.

Gidófalvy Lajos, és a régi Erzsébet híd

Mindezért posztumusz ezredessé léptették elő, és egy emléktábla, illetve utca őrzi emlékét. A Yad Vashem Intézet 1996-ban a „Világ Igaza” címmel jutalmazta, 1998-ban pedig a Magyar Köztársaság belügyminisztere a Bátorság Érdemjelet adományozta neki. Tetteihez képest ez aránytalanul szerény elismerésnek tűnik, hiszen egyike volt azon keveseknek, akik nem csak nem nézték tétlen honfitársaik elhurcolását (vagy támogatták...), hanem küzdöttek is az idegen és magyar fasiszták ellen is, ezzel a szinte biztos halált választva egy megszállt ország fővárosában.  Éppen ezért a 75. évforduló alkalmából ideje lenne, hogy méltóbb módon emlékezzünk meg e jeles személyről.

 

Éppen ezért az Erzsébet hidat nevezzük át

Gidófalvy hídra!

gidofalvy_hid_1.png

 Az egészséges emlékezetpolitika jegyében olyan személyekről nevezzük el a városaink legfontosabb építményeit, akik önszántukból, a körülmények ellenére tettek meg mindent Magyarországért. Míg Gidófalvy az egyik legfontosabb hősünk volt, addig ez Wittelsbach Erzsébetről nem mondható el. Nem csak hogy nem volt magyar, de egyenesen a magyar szabadságharcot leverő Ferenc József felesége volt. Élete során nem igazán voltak kiemelkedő, hősies cselekedetei, az arisztokraták mindennapi életét élte. Ehhez képest Gidófalvy Lajos a királynéról elnevezett hídért, Budapestért és a szabadságért adta az életét. Róla elnevezni a hidat a lehető legméltóbb, legészszerűbb emlékezetpolitikai lépés lenne a mindenkori pártpolitikától függetlenül. Ideje, hogy a második világháború évfordulóján ne a megszállási emlékmű, a kitörés napja és Wass Albert alaptantervbe erőszakolása legyen a meghatározó, hanem a valódi hősök emlékének méltó őrzése. Az egészséges emlékezpolitika az alapja egy olyan társadalomnak, ahol a múltból valóban tanulunk, és nem hagyjuk megismétlődni a korábbi korszakok borzalmait. Ha a történelemszemléletet politikai célok alapján manipuláljuk, akkor Gidófalvy és társai hiába haltak meg. Tisztelet a valódi hősöknek és áldozatoknak!

 

Niedermüller-effekt

 Tekintve, hogy az ország 25%-a funckionális analfabéta, illetve hogy a PISA-felmérésen gyorsabban csúszunk le, mint egy Csiki sör Tusványoson, nem meglepő, hogy sokan nem értették Niedermüller kijelentését. Illetve sokan szándékosan félreértették szavait.

scmitt.png

Nézzük tehát az ominózus idézetet:

„hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.”

 

Mit akar mondani a költő?

Niedermüller azt állítja, hogy végső soron a magyar kormány egyetlen, szűk társadalmi réteg érdekeit tartja szem előtt, azt a réteget, mely leginkább hozzá hasonló: azaz a fehér, keresztény, heteró férfiakat. Ez pedig igaz. A legtöbb döntésük, a politikájuk is erről szól, hiszen még a nőket is számtalan alkalommal alázták meg nyilvánosan, nem hogy a romákat, zsidókat, más vallásúakat és ateistákat. Természetesen legfőképp saját magukat szolgálják ki, azaz a gazdag, öregebb és fehér stb magyarokat, akik fideszesek. Azonban kell egy demográfiai bázis, és ez bizony az említett jellemzőkre épül.

Persze ettől még más társadalmi csoportok is bőven bekajálják a maszlagot, a vallásosság például szépen korrelál a fideszességgel. Az állam a vallás, ahogy a Kozmosz mondaná. Így el is érkeztünk a második ponthoz: Mit mondd Niedermüller a keresztényekről?
Valójában általánosságban semmit. Péter csak azt mondta, hogy a fideszesek keresztények. Ez pedig igaz, tudtommal a fideszesek 100%-a keresztény. Talán még kötelező is. Lehet persze azt mondani, hogy nem keresztények, csak mondják, de ez azt jelentené, hogy mások identitását, önképét te akarod meghatározni, ami nem lehet egy legitim érv. Ráadásul a kereszténységnek, illetve a Bibliának abszolút legitim értelmezése lehet a Fidesz mentalitása is, hiszen az a könyv tele van despotizmussal például. Az egész arra épül, hogy boldogok a lelki szegények, hajtsd végre az utasításokat mérlegelés nélkül, még ha ellentmondásosak is (Ábrahám-Izsák történet). Én elfogadom, hogy van ennél civilizáltabb értelmezés is, de nem kizárólag. Nem annyira meglepő tehát, hogy habár közel sem minden keresztény ilyen, bizony nem csak a Fideszben, de általánosságban is a vallásosság korrelál a homofóbiával, a fidesz-támogatással, a kritikus gondolkodás alacsonyabb szintjével, sőt, az alacsonyabb végzettséggel is. Persze PR- szempontból ez nem vet jó fényt azokra, akik vagy ennél civilizáltabb értelmezését képviselik a kereszténységnek, vagy pedig jobb színben akarják feltüntetni a világnézetüket.

Nem meglepő, hogy a Magyar Katolikus Egyház benzinnel locsolja magát és panaszkodik, miközben a pedofilbotrányokra konkrétan az a válasz, hogy ’nem érdekli’ őket. Elvégre egy kivégzőeszköz a szimbólumuk, lényegében ez az egész vallás a szenvedésre, bűnösségre és önsajnáltatásra épül, csak a BDSM-el ellentétben itt nincs biztiszó se kölcsönös beleegyezés, elvégre többnyire a gyerekeket indoktrinálják. Niedermüllernek hála végre van min úgy tenniük, mintha lenne valami, amin megsértődhetnek.
Folyamatosan azt halljuk, hogy mindenhol csak üldözik szegény keresztényeket, mennyire el van nyomva a véleményük, miközben csak templomból több ezer van az országban, és még Mexikóban is építünk belőle. Éppen ezért sem egyházat, sem a Fideszt, sem a hívek többségét nem zavarta, hogy Kövér László szerint az ateisták nem emberek, és végső nyereséget, azaz endsieget kell velük szemben elérni, mivel ellenségek, és nem a nemzet tagjai. Mert ugye mások üldözése valójában nem probléma. Pedig a Magyar Ateista Társaság feljelentést is tett, azaz nem volt ám titok a házelnök nyilvános és videóra rögzített uszítása. Egy zsák krumpli morális integritásával rendelkező Katolikus Egyház pedig nem véletlenül veszíti el rohamosan a híveit. A kellemetlen valóság az, hogy a Fidesz keresztény, minden tettével együtt, hiszen nem mi mondjuk meg, ki az és ki nem, ráadásul a keresztény hit és a Fideszre szavazók között korreláció áll fenn. Sajnos el kell fogadni, hogy a kereszténység sokaknál összefügg maradi gondolkodásmóddal. Ezen pedig mindannyiunk feladata változtatni, közösen kell küzdenünk egy szekuláris országért, ahol senkit nem kényszerítenek vallásosságra, a gyerekeket sem, és az egyházak pedig kizárólag a törvényekkel és az emberi jogokkal összhangban működhetnek. Egy szekuláris országban a vallásosság, a vallásos gondolkodás nem összeegyeztethetetlen a társadalmi, emberi értékekkel, talán még meg is erősíti azokat. Egy szekuláris országban nem lehetne a hittanóra része a homofóbia, az ateofóbia és a kreacionizmus. Ahogy korábban is változtak az egyházi dogmák, most is itt az ideje, hogy az egyházak a 21. századba lépjenek, és csak azokat a tanokat tartsák meg, melyek összeegyeztethetőek a társadalmi normákkal. Niedermüller valójában szavaival tükröt mutat a kereszténységnek, és ezért zúdul rá össztűz: a Fidesz erősíti a keresztény szekértábort, az ellenzéki vallásosok pedig szembe kell, hogy nézzenek saját egyházaik visszásságaival.

 

 

 

 

Mennyit ér egy férfiélet?

Panasz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő ellen az Egyenlő Bánásmód Hatóságánál

Ma megkaptam az első HPV-elleni oltásomat. Ez a vakcina azon HPV törzsek ellen véd, melyek a nemi szemölcsök 90%-ért és a méhnyakrák-megbetegedések 90%-ért felelősek.

A HPV nem csak a nőknél, de a férfiaknál is okozhat daganatos megbetegedéseket, ezért mindent meg szeretnék tenni, hogy elkerüljem ezeket. Mivel a HPV-fertőzés szexuális kontaktus nélkül is terjed, illetve még óvszerhasználat mellett is (habár kevésbé), így rendkívül fontosnak tartom, hogy óvjam a saját és mások egészségét is ezzel az oltással akkor is, ha felelős szexuális életet élek. A HPV annyira gyakori, hogy majdnem minden felnőtt megfertőződik az élete során legalább egyszer, viszont a legtöbbször tünetmentesen. Így a védőoltások rendkívül fontosak, hiszen úgy is lehet az ember hordozó, hogy nem tud róla. Persze mondhatja erre bárki, hogy akkor járjon az ember szűrésre, és habár én évente megyek is, a társadalombiztosítás ezt nem fedezi, 19 000 forintba kerülnek a szűrővizsgálatok, melyek a HPV esetében férfiaknál nem megbízhatóak. Erről írtam korábban is már.

 A HPV oltást is csak nagyon kevesek engedhetik meg maguknak, hiszen kizárólag a 14 év alatti lányoknak ingyenes, mindenki másnak 100 000 forint! Ezt a legtöbb magyar család nem tudja kifizetni (a magyar vásárlóerő az európai átlag 47%-a) ezáltal rendkívüli módon diszkriminálja a 14 év fölöttieket és a férfiakat, gyakorlatilag a többségnek elérhetetlenné téve ezt az oltást. Mindez teljesen ellentmond a tudományos – orvosi konszenzusnak, mely kimondja, ha 14 -26 éves korig, nemtől függetlenül hatásos az oltóanyag. A csordaimmunitás jegyében a gyakran tünetmentes férfiak fertőzési arányát is lehetne csökkenteni, magasabb átoltottság esetén az immunkompromittáltak is védve lennének, ahogy más oltások esetében is így van. Jelenleg az átoltottság csak 39% a 2018-19-es tanév diákjai között, azaz a felnőtteket is beleszámolva nagyon messze vagyunk a más betegségeknél elvárt 90+ százalékos átoltottságtól.

Felháborítónak tartom, hogy havi 7500 forint járulékért sem ingyenes szűrés, sem támogatott védőoltás nem jár egy veszélyes betegség ellen, miközben megalázóan alacsony bérek miatt 25 000 ápoló hiányzik az összeomlott egészségügyből. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő tudománytalan és felelőtlen diszkriminatív hozzáállása miatt panaszt nyújtottam be az Egyenlő Bánásmód Hatóságának kor – és nem alapú diszkrimináció miatt. Ezt elutasították, arra hivatkozva, hogy az országgyűlés döntéseivel, ebben az esetben egy törvénnyel szemben csak az Alkotmánybíróság foglalkozhat, oda meg magánszemélyként nem lehet fordulni. 

Nem én vagyok az első, aki az egyenlőségért küzd; a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság már 2018-ban az ombudsmanhoz fordult az ügyben, aki elutasította a kérvényüket, arra hivatkozva, hogy nem költséghatékony. A WHO-ra hivatkozott, mely szerint ha a női átoltottság eléri a 80%-ot, az elég. Nos Magyarországon közel sem éri el ezt arányt, de biztos jó volt statisztikát idézni. A kormányzati álláspont szerint a férfiak kevésbé betegednek meg HPV-től, de ez nem igaz.

A U.S. Centers for Disease Control and Prevention (CDC) adatai szerint ma már több HPV által okozott szájüregi rákos esetet diagnosztizálnak férfiaknál, mint méhnyakrákot nőknél. De az én életem ezek szerint nem ér annyit.

Gondolom az év végi 14 milliárd sportkluboknak költséghatékony. De hogy egészségügyi példát vegyünk, az izomsorvadás-ellenes gyógyszer is biztos költséghatékony, mely darabonként 700 millió forintba kerül, mégis támogatott gyógyszerré vált.

Az ANTSZ szerint meg azért nem jár a fiúknak oltás, mert ők nem kaphatnak méhnyakrákot. Valóban, ők másfajta rákot kaphatnak, és megfertőzhetnek másokat, de ez úgy tűnik az ANTSZ-t nem zavarja.

Nekem elegem van a politikai szájkaratéból, elég volt a kamuadatokból, a kuruzslásból. Minden 26 év alatti embernek járjon az ingyenes HPV oltás!

Intergenerációs rohadjmeg

Válasz a Minden Szó 'Te csak ne boomerezzél! Ok, gamer?' cikkére és 'A multikulti hatása alatt álló fiatalok álomvilágban élnek és nagyon hiszékenyek' PS-interjúra

Névtelen cikk, sőt, RENDKÍVÜLI KÖZLEMÉNY született a fiatal generációkról a hitelesség jegyében a Minden Szó nevű politikai fröccsöntőüzemben, gondolom ez az a példamutató bátorság, ami belőlünk hiányzik. Maróth után felbátorodtak ám a korfasiszták. Na de kezdjük az elejéről:

 

"fingod sincs a történelemről, és a hazád történetéről: ezért lehet téged mindenféle fass’ággal megetetni."

A történelemismeret nem feltétlen függ össze a kritikus gondolkodással, de alapvetően nem az én generációm szabadította az országra a Fideszt, de ha úgy jobban tetszik, Gyurcsányt se. Természetesen én is híve vagyok a kritikus gondolkodás oktatásának, akkor gondolom arról is születik majd cikk, hogy ezt miért nem oktatják az iskolákban.

"Fingod sincs, mi az igazi környezetvédelem"


Egyrészt, ha a kulturális felsőbbrendűségét akarja kifejezni a generációjáért harcba szálló Lovag, akkor talán ne alpári stílusban és tegeződve írjon rólunk. Ami a tartalmat illeti, a valódi környezetvédelem nem egyenlő a szelektív hulladékgyűjtéssel, mindemelett kétlem, hogy hulladékgyűjtő szigetek, házi konténerek híján a korábbi generációk nagyobb mértékben hasznosítottak volna újra, Budapesten például 2003-tól kezdtek el terjedni a hulladékgyűjtő szigetek, és csak 2015-től vannak házi kukák. Nálunk 20 százalék körül van az újrahasznosított szemét aránya, ami EU-s viszonylatban nagyon alacsony (több országban 70%). A társadalom jelenetős hányada nem fiatal, akkor mégis ki a felelős ezért? A valóság az, hogy az újrahasznosítás egy fontos eleme a környezettudatos állampolgári magatartásnak, de csak a hulladékkeletkezés csökkentése, és az újrahasználat/felhasznosítás után következik a sorrendben, hiszen az újrahasznosítás is energiaigényes folyamat. Egyszerűbb nem használni szívószálat, nem?
Jóval nagyobb hatást lehet elérni azzal, ha minket képviselő politikusok felelős döntéseket hoznak. Ehhez úgy tűnik muszáj jelentős nyomást gyakorolni és tüntetni, mert a jelenlegi kormány decemberben vett rendkívül szennyező veszteséges szénerőművet a miniszterelnök barátjától, miközben 2030-ra kivezeti a teljes szélerőmű-kapacitást. Magyarország az egyetlen tagállama az EU-nak, ahol 2013 óta minden évben csökken a zöld energia aránya. A kormány búslakodik, értetlenkedik, hogy a fiataloknak ez a fantasztikus politika nem tetszik, csak nem akarnak szmogba fulladni, biztos a soros lobotomizálta őket. Hiszen mindenki tudja, hogy a kormány tévedhetetlen!

Ami a kirándulást illeti, a világ negyedik legelhízottabb nemzete vagyunk, és ezt a statisztikát sem alapvetően a fiatalok rontják. A heti öt tesióra mellett valószínűleg ez a legfittebb generáció, szóval a ’pipaszárláb/nemvoltálkatona’ mantrát hanyagoljuk.


„Egy háború nélküli kibaszott jólétbe születtél!


Egyetlen generáció sem érdemli meg, hogy háborút kelljen átélnie, így valóban szerencsésnek érzem magam; azonban várjuk ki a végét, a potenciális klímakatasztrófa akár fegyveres konfliktust is hozhat magával, és elképzelhető, hogy mi sem ússzuk meg. Gondolom akkor majd jár egy pacsi vagy valami. Bár kétlem, hogy a szerző 75+ éves lenne, így nehezen élhetett bármelyik világháború alatt, tehát akkor ő is micsoda jólétbe született.
„Mi, X előttiek és X-ek felépítettünk Neked valamit”
Mit építettetek nekünk? A szovjet típusú rendszert? Az elcseszett rendszerváltást? Egy bukott oktatási rendszert? Egy túlfogyasztásra, pazarlásra és szennyezésre épülő országot? Nem úgy látom, mintha akkora jólétben élnének a fiatalok, a nagyon rossz lakáskörülmények között élő gyerekek aránya 19,7 százalékról 27,3 százalékra nőtt 2007 és 2017 között. Az uniós átlag 2017-ben 6 százalék volt. Legalább 125 ezer olyan magyar gyerek él olyan háztartásban, ahol senki nem foglalkoztatott. Jól felépítettétek ezt ám, köszi!


Egy kurva villanykörtét sem tudsz becsavarni baszd meg! Rögtön hívod anyádat, vagy rákeresel a gugliba, hogy kell bánni egy égővel. Égő.”

Kezdjük azzal, hogy mi fiatalok nem használunk égőket, de kapni is alig ezekből a primitív, exoterm folyamaton alapuló körtékből, hiszen ma már szinte mindenhol takarékos és tartós ledes fényforrásokat alkalmaznak, ezek pedig nem égnek. Vajon mire alapozza a szerző, hogy egy ilyet nem tudunk becsavarni, az rejtély, de úgy látszik neki nem sikerült statisztikát googliznia ehhez.
Rejtély, hogy miért ’OK, gamer’ szerepel a címben, ha egyszer egy szó sem esik a videójátékokról, de biztos jól hangzott a kontextus nélküli fröcsögés. Mondjuk egyetlen közléselemet se támasztott alá a szerző tényekkel, statisztikákkal, de gondolom a nagyotmondás abban a korban még elégséges volt, engem már kirúgtak volna az egyetemről.
Azért, hogy ne csak általánosságokban beszéljünk, elmondom, hogy 25 évesen van 3 diplomám, melyből kettő környezetvédelmi mesterképzés. Az újrahasznosítás mellett nem használok egyszerhasználatos műanyagokat, mindenhova poharat és evőeszközt viszek, marhahúst szinte soha nem fogyasztok, autó helyett pedig biciklim van, mellyel napi 20 kilométert teszek meg az egyetem és a lakóhelyem között. Ha ez nem lenne elég sportos, akkor megemlíteném, hogy emellett a túrázást, falmászást, karatét és számos csapatsportot is szeretek. Nem csak villanykörtét tudok becsavarni, de a számítógépjavítástól a polcfúrásig mindent igyekszek magam megoldani, melyet részben egy erre szakosodott ifjúsági műhelyben tanultam hobbiként. A környezettudatosság jegyében a kedvenc övemet a családi autó kopott vezérműszíjából készítettem, az órát bakelitlemezből, a lámpát gyertyatartóból, az éjjeliszekrényt bőröndből. Az egyik kedvenc videójátékom pedig a This War of Mine, mely egy olyan háborús szimulátor, ahol civilként kell átvészelni egy város ostromát. Ha valamit, ezt mindenkinek ajánlom, mint a pacifista állampolgári nevelés kiváló példáját. Ennyit arról, hogy a videójátékok csak rosszak lehetnek, de persze tudjuk, hogy már Harry Pottert se szabad olvasni, mert abból meg még a végén megtanulod, hogy egy sötét nagyúrral kollaboráló minisztérium ellen hogyan vedd fel a harcot.

Maróth is a Minden Szóhoz hasonlóan a fiatalok ellen hergelt a PestiSrácok hasábjain, azon szomorkodva, hogy ma már nem olvassák az Egri csillagokat (amit a cikkben nem tudtak helyesen leírni, nagy betűvel írva a Csillagokat), miközben továbbra is kötelező olvasmány. Felveti, miért nem éneklünk katonadalokat; nos talán azért nem, mert nekünk semmi kedvünk a háborúhoz, a gyilkoláshoz, és a világháborúk besorozott áldozatainak se volt többnyire. Ezen felül kijelenti, hogy "a nagypapa a hazát védte a fronton". Isonzóban? a Magyar Királyság területén nem voltak hadműveletek, mégis mit védett akkor nagyapa mondjuk Olaszországban? Azt is említi, hogy "a kereszténység a hittérítést egykor a csodák felemlegetésével végezte" Akkor a keresztes háborúk békemenetek voltak, az inkvizíció pedig szeretetszolgálat?

Vicces, hogy elvileg a fiatalok hiszékenyek, miközben Maróth alapvető történelmi tényekkel nincs tisztában, vagy pedig hazudik. Mindenféle tudás nélkül pampog olyan dolgokról, amikhez egyáltalán nem ért, de gondolom ezért került pozícióba. Megdöbbentő, hogy egy ilyen ember az MTA alelnöke lehetett, ami felvet valódi problémákat az MTA működésével kapcsolatban.


Elég szomorú, hogy az ógenerációs erkölcsi Parnasszus csak névtelen féloldalas hülyéző, bazdmegoló fröcsögésre futotta csak, melyet valószínűleg egy fideszes kommentszekcióból loptak, vagy egy össze-vissza beszélő pasas interjújára. Az intergenerációs egyenlőség és megbékélés jegyében ennél mindenki többet érdemel. A mi generációnk se tökéletes, de a korsoviniszta általánosítás és a klikkvadász gyalázó cikkek csak tovább rombolják a társadalmi megértést. Az ilyen írások miatt fejlődött ki pont az egyébként szerintem is káros OK, boomer kifejezés. Ezt a magatartást, ignoranciát utasítja el ösztönösen.
Tényleg ez lenne a cél? Szívesen várom a szerzőt egy valódi, személyes beszélgetésre, vagy nyilvános vitára!

Megkértem a Minden Szót a Facebook-oldalukon, hogy hozzák le a válaszcikkemet a véleménypluralizmus jegyében, de válasz helyett letiltottak.

Végezetül egy komment a sok közül, ami a Minden Szó cikkét követte:

81902869_2944496362267188_1057784014745632768_o.jpg
Források:
https://www.fkf.hu/szelektalas-tortenete
https://index.hu/gazdasag/2019/10/19/civil_jelentes_gyerekeselyekrol_szegenyseg_melyszegenyseg_gyerekszegenyseg/
https://444.hu/2019/02/07/egyetlen-orszag-van-az-eu-ban-ahol-stabilan-csokken-a-zold-energia-aranya
https://444.hu/2018/05/19/magyarorszag-a-vilag-negyedik-legelhizottabb-orszaga

A század végére megszűnik Magyarország?

Rendhagyó módon Stork Levente környezetvédelmi aktivista szavait tolmácsolnám, a 60 Perc a Szabadságról tüntetésen elhangzott beszédét közölve. Mondanivalója nem is lehetne aktuálisabb, és olyan egyedi mézőpontot mutat be, mely alapjaiban kérdőjelezi meg a hazai pártpolitikai paradigmát és status quót.

 

 Azért jöttünk ma ide, mert harcot vívunk a jelenlegi hatalommal az országunkért. Csakhogy ez a háború, amit vívunk, valójában olyan, mint a Pál utcai fiúk és a Vörösingesek csatája a grund felett. A sorsunk egyre kevésbé van a mi kezünkben, és egyre inkább kerülünk kényszerpályára. Biztos tudtok róla, hogy a világ vezetői néhány nappal ezelőtt ismét úgy döntöttek, a klímakatasztrófával ráérünk még foglalkozni, nem kell megreformálni a világgazdaságot. A világgazdaságot, ami már most is pár ezer szupergazdag vagyonosodásáért hagy százmilliókat éhezni, milliárdokat létbizonytalanságban. Ismerős ez a helyzet nekünk, magyaroknak, ugye? És mire az egész?! A jelenlegi (és növekvő!) szennyezés mellett a Föld legkésőbb néhány évtizeden belül semmilyen gazdasági rendszerrel nem lesz képes eltartani az emberiséget. Az élelmiszer ára felmegy, újabb százmilliók fognak éhezni. A mostani világ viszonylagos békéjét az elérhető jólét ígérete tartja fenn. “Kaparj kurta, hosszú lesz belőled!” De ahogy a felszeletelhető torta csökkenni kezd, úgy lesz ember embernek farkasa. “Kinek mije van, annyit is ér.” És az olyan törvények, mint az egészségügyi ellátás megvonása a legszegényebbektől, nem a kivétel lesz, hanem a szabály.

Az ínség felkelésekhez és háborúkhoz vezet, aminek nyomában az Iszlám Államhoz hasonló terrorállamok születnek - de nem egy, hanem tucatszámra! A fejlett államok bezárkóznak, a világ fegyverkezni fog, és megindul az erőforrásokért folyó élethalálharc. A század végére legkésőbb a termőtalaj, az állat és növényvilág nagyobbik része elpusztul, vele az emberiség kétharmada vagy még több.

Mindezt a mi kormányunknak is tudnia kell, hiszen amit mondtam, azt részben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik 2014-es tanulmányából vettem, ami a jövő katonai kihívásaira készít fel. Ha ehhez hozzávesszük Magyarország eleve meglévő problémáit: az elöregedő társadalmat, azt, hogy a gyerekek fele nyomorban nevelkedik, és azt, hogy a robotizációnak köszönhetően lassan nem lesz szüksége olcsó munkásra a Nyugatnak,akkor nagyon úgy tűnik, ez most még a boldog békeidők. Mit jelent ez a számunkra? Azt, hogy bármilyen fájdalmas ezt beismerni, nem az az igazi kérdés, hogy demokráciában és jólétben fogunk-e élni. A kérdés az, hogy meddig marad még fenn ez az ország.

 Azért mondtam el, mert jogotok van tudni.

Gondoljátok ezt át! Utána menjetek, és beszéljetek erről mindenkivel, akivel tudtok! Mindenkinek tudnia kell az igazságot. Az elmúlt évtized megtanított minket, magyarokat, arra, milyen az, amikor a békát lassan megfőzik. Látjuk: igen, lehetséges az ma, ami tegnap még lehetetlennek tűnt! Ha nem szeretnénk tétlenül végignézni hazánk pusztulását, első lépésnek Össztársadalmi párbeszédre van szükség. Meg kell terveznünk a túlélni képes, szolidaritásra épülő és élhető magyar társadalmat!

A hideg polgárháborút le kell zárnunk, különben hiába halt meg Nemecsek.


A tüntetés felvétele ezen a linken tekinthető meg.

Mi jöjjön a Fidesz után? Fenntartható Magyarország.

Beszéd a 60 perc a szabadságért tüntetésről

Tisztelt polgártársak!


A közelmúlt törvényei meglepetést nem okozhattak azoknak, akik kritikusan szemlélik a Fidesz politikai evolúcióját. Közel 10 éve erodálják az országunkat folyamatosan, ütközőpályára állítva Magyarországot. Mert kétség nem fér ahhoz, hogy ez a rendszer fenntarthatatlan szociális, környezetvédelmi és gazdasági szempontból. Akár a folyamat végén, akár közben buknak Orbánék, nekünk arra kell készülnünk, mi lesz utána. Az első lépés ehhez, hogyha hangoztatjuk, változásra van szükségünk! Merjük kimondani, hogy ennél jobbat érdemlünk!

Az én generációm érti talán ezt a legjobban, hiszen jó eséllyel mi vagyunk a legtöbb információval ellátott és részben ezáltal a legviláglátottabb nemzedék. Az ENSZ ifjúsági felmérése szerint nem véletlen, hogy a klímaváltozás a második legfontosabb aggodalma a 18 év alatti fiataloknak és nem a migráció. Minket nem hatnak meg annyira a plakátok és a korunkbeli kirakatállamtitkárok. - Sokan feltesszük a kérdést: a jövő generációnak hol a jövőkép? Hol a fenntarthatóság egy olyan rendszerben, ahol már a szüleim magánnyugdíját is lenyúlták, ahol ha nem vagy illiberálkeresztény akkor másodrangú állampolgár vagy, ahol az állam 2019-ben kivezeti a szélenergiát miközben szénerőművet vesz Mészáros Lőrinctől? Az összeomlott oktatási rendszerben nem csak péntekenként nem szabadna iskolába menni, ahogy teszi ezt Greta Thünberg és társai, hanem egyáltalán nem.
A mi generációnk pedig küzdeni fog, hiszen nem ölték ki mindenkiből a kreativitást, a kritikus gondolkodást és az empátiát az iskolában. Amíg vannak ilyen emberek, a rendszer nem győzött, és mi nem vesztettünk. Ráadásul az információs korban sokkal könnyebb szerveződni, ahogy akár ez a tüntetés is példázza. Olyan eszközök állnak rendelkezésre, melyek korábban még soha, és ezeket már most is sokan kiválóan használják. Jó ügyek így valódi tömegeket tudnak megmozgatni, ezért is kell megtalálnunk azokat a kritikus pontokat, melyek összefogásra késztetnek: Tandíj, netadó, nolimpia. Azonban hogy radikális változásokat érjünk el, nem maradt más eszközünk, mint az általános és totális sztrájk, minden szektorban.

Bízom viszont abban, hogy az összefogásunk legalább annyira szól az átfogó újratervezésről, mint a változás iránti igényről. Elvek szintjén egy tudásalapú, demokratikus, szekuláris, környezetbarát, szociálisan érzékeny és egyenlőségre törekvő országra van szükségünk, ahol többek között nem az ember kora, neme vagy bőrszíne határozza meg a lehetőségeit. Ehhez a legfontosabb, hogy minél szélesebb együttműködéssel minden szakterületen nemzeti minimumprogramokat alkossunk. Ezeknek a minimumoknak azonban maximálisan meg kell haladniuk azokat az elavult rendszereket, melyek eltérő intenzitással évszázadok óta sújtják hazánkat: a poroszos oktatást, a katasztrofális egészségügyet, az állam és az egyházak illiberális összefonódását és az alibikörnyezetvédelmet.

 

Ehhez már most szükség van az alábbiakra:

  • Meg kell alakítanunk a helyi közösségek civil érdekképviseleteit
  • Az intergenerációs egyenlőség jegyében be kell vonnunk a fiatalokat a folyamatokba, ha kell kvótával is támogatni az érvényesülésüket a civil szférában is.
  • Gyakorolnunk és fejlesztenünk kell az e-demokrácia különböző formáit, mint például az elektronikus személyazonosságra alapuló hitelesítést, mely többek között az előválasztásokon, online alternatív népszavazásokon hasznos. De említhetem a kormány titkos nemzeti konzultációját is, mint sikert, hiszen több, mint 250 ezren töltötték ki.
  • Létre kell hoznunk a képviseletiség alternatíváit, diákparlamentek, szakszervezetek, képviseleti szervezetek és legfőképpen árnyékminisztériumok formájában! Legyen Környezetvédelmi, Oktatási Minisztérium megint, ha kell alapítsunk magunk!
  • Végső soron pedig olvasnunk, tájékozódnunk és művelődnünk, inspirálódnunk kell a külföldi példákból, alkossunk/látogassunk olvasóköröket, ahol megosztjuk egymással az észt e-demokrácia rejtelmeit, a finn oktatás szépségeit vagy a brit árnyékminisztériumok részleteit.

Ne felejtsünk el jó példát mutatni a fiataloknak, mert nekik még nem késő úgy felnőniük, hogy lássák az alternatívát, a reményt. Mert kezdetnek sokaknak ennyi is elég!

 

Demokráciát az oktatásban, demokráciát az országban!

Rácz Zsófia: intergenerációs egyenlőtlenség

Olvasva a részben közfelháborodást, részben megértést hangoztató kommenteket és cikkeket. Fontos arról beszélni, számít-e valaki kora, és ha igen, mikor, illetve, hogy ki is Rácz Zsófia valójában, mit is jelent az ő jelenléte és pályája.

 Induljunk ki az utóbbiból. Rácz Zsófia politikai karrierje az ENSZ ifjúsági küldött programnál kezdődött, ami nem éppen arra lett kitalálva, hogy Fidesz karrieristák ugródeszkája legyen. Ezen a pályázaton Rácz Zsófi és utódja, Szuda Ágnes is annak ellenére nyertek, hogy sem diákképviseleti tapasztalatuk, sem szakirányos végzettségük nem volt. Ezen a válogatáson én először komolyan, majd a következőben már csak tesztjelleggel szintén pályáztam, a Független Diákparlament képviselőjeként, kommunikációs koordinátoraként, akkor már nem csekély kommunikációs, médiatapasztalattal,  és egy International Relations BA diplomával, Később, egy  következő pályázati kiíráskor 50+ civil szervezet is biztosított a támogatásáról, ekkor már két szakirányos (mester)diplomám is volt, mégsem sikerült eljutni ekkor már a döntőig sem, nehogy az összehasonlíthatóság gondot okozzon a tervezett kontraszelekcióban. Amikor a bírálati kritériumokat és a pályázók neveit és anyagát elkértem, nem adták ki, az illetékes minisztérium pedig elutasította még a közérdekű adatigénylést is. 

Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a küldött személyéről alapvetően az EMMI, a Külügyminisztérium és a Nemzeti Ifjúsági Tanács döntött, a legkevésbé transzparens módon. Ebbe a folyamatba még az udvari HÖOK és az Országos Diákparlament se szólhatott bele. Rácz Zsófia és utódja, Szuda Ágnes pedig odaadó lojalitással szolgálta a programot: Zsófi küldöttsége alatt kizárólag a Fidelitasszal találkozott a pártok ifjúsági szervezetei közül, majd véletlenül éppen oda is lépett be; ezek után az egyik legdurvább NERhenger intézetnél, az Alapjogokért Központban folytatta pályafutását. Képviselősége alatt egyetlen valóban független érdekképviseleti civil szervezettel se egyeztetett nyilvánosan, egyszer sem kritizálta a kormány katasztrofális szakpolitikai döntéseit. Pár iskolai előadást tartott a fenntarthatóság fontosságáról és ezzel alapvetően le is tudta a kötelező köröket.

 

 Szuda Ági hasonlóan kerüli a valódi, érdemi érdekképviseletet. A Fridays for Future harmincöt hétnyi tüntetése alatt egyszer sem tudott a mozgalom képviselőivel találkozni. Majd a fenntartható fejlődési célokról nemrég tartott workshopján két órányi előadás után kijelentette, hogy nem tudja megválaszolni, hogyan teljesít Magyarország az oktatási és klímavédelmi fenntartható fejlődési célok teljesítése terén. Azt viszont szerette volna megtiltani, hogy erről bárki nyilvánosan beszéljen. A program groteszk módon arra biztatja a fiatalokat, hogy sajátítsanak el egy környezetbarát szemléletet, miközben a hazai környezetvédelem legfőbb akadálya a küldött által kiszolgált kormány, mely ellen egy kritikus szót nem mer emelni. Legyünk környezettudatosak, csak semmiképp se úgy, hogy a környezetért leginkább felelős kormányt kritizáljuk. Nem nem soha!

A ENSZ ifjúsági program tehát hiteltelen, így az alkalmasságot szempontjából nem épp pozitív. Zsófi az említettek alapján kiváló pártkatona, de mint a fiatalok képviselője borzalmas. Zsófi a kormány képviselője és  saját magáé, senki másé.

Mindenesetre Zsófi éppen azt tette, amit vártak tőle: bemutatta a nemzetközi közvéleménynek, hogy a Magyar Keresztény Birodalomban a fiatalokat megbecsülik, a klíma meg köszöni, jól van, Józsi tegnap javította, mert kicsit zörgött, na. Ez a típusú kirakatdiplomácia volt számára az ugródeszka az Alapjogokért Központba, a HírTV-be és a közpénzes washingtoni kiruccanásához. Mert a Fidesznek fontos, hogy minél több területen építse a Mátrixot, hitesse el az emberekkel, hogy minden rendben van. Ehhez mindenkit felhasználnak, akit csak tudnak, lásd a János Kórház esetét, ahol karácsonyra vécédeszkát és lázmérőt kértek, majd miután megkapták, közleményben ekézték a gonosz ellenzéket, akik szóvá tették ezeknek az az alapvető felszereléseknek a hiányát, pedig a kórház szerint nincs is semmi probléma.

Az ifjúságpolitika pedig különösen érzékeny terület a Fidesz számára, na nem azért, mert egykor fiatal demokratáknak hívták magukat. Azért fontos nekik, mert a párt  éppen ebben a korcsoportban a leggyengébb, a különböző diáktüntetések, pl. a klímasztrájkok komolyan megroppantották a tökéletesre mázolt propagandájukat, és ezt még a pártkáderek is így látják. Éppen ezért kell bevetni egy fiatalt, még egy személyre szabott törvényt is vállalva, hogy talán majd akkor visszanyerik az ifjakat. Természetesen a tízen-huszonévesek nem hülyék, továbbra is inkább leköti majd a figyelmüket az összeomlott oktatás, a kilátástalan munkakörülmények és a környezeti válság, és bizony a koktéldiplomácia itt nem fog működni. Zsófi elődjét, Illés Boglárkát is csak akkor ismerte meg az ország, amikor kérdéseimre válaszolva hazudozott egy erdélyi fesztiválon, majd elvette a telefonomat, hogy ne rögzíthesse a személyes kérdéseket; azaz gyorsan bizonyította politikai alkalmatlanságát, hiába volt jogász végzettsége, alkalmazni már nem tudta, ezért ’felfelé’ buktatták.

Fontos szempont azonban Zsófia kora. A kritikák jelentős hányada ugyanis erre irányult, azt említve, hogy ennyi idősen nem lehet valaki helyettes-államtitkár, lényegében nem tudhatja feladatait ellátni. Pedig amire választották, arra tökéletesen alkalmas: a koktéldiplomáciai feladatokat biztosan el tudja majd látni, ha angolul kell beszélni akkor pláne (aki hallotta már Ádert angolul beszélni, az meg fog könnyebbülni).

Kérdés még, hogy hiteles államtitkári feladatokat el tudna-e látni valaki ilyen idősen? Talán. Esetleg gondoljunk arra, hogy többek közt Mátyás király is 15 évesen már országot vezetett. Előfordulhat, hogy valaki rendelkezik olyan elképzelésekkel, stratégiával, amelyek valóban alkalmassá teszik ilyesmire, vagy csak egyszerűen a kényszer úgy hozza, hogy muszáj alkalmassá válni. De épp ez a gond Zsófival, hogy nem egy értelmes, a fiatalokért évek óta hitelesen küzdő embert akartak kinevezni, akinek a hatékonyságán lehet vitatkozni, hanem valakit, akinek a teljesítménye objektíven alacsony. Ez bizony nem fogja csökkenteni a szakadékot a fiatalok és az idősek között, sőt. Így a magukat progresszívnek, ellenzékinek tartók is kapnak egy ürügyet, hogy korsovinizmussal vegyítsék elképzeléseiket, mely végső soron nem hoz majd kielégítő társadalmi átalakulást.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség ifjúsági érdekképviseletre egy országban, egy kormányban. Azonban ez a Fidesznek ez nem érdeke, éppen ezért kebelezte be a HÖOK-öt, az ENSZ ifjúsági küldött programot, az Országos Diákparlamentet, és fúrta az azóta megszűnt Független Diákparlamentet is. Mert a Fidesznek kirakatprogramokra, legitimációra van szüksége.

Ha valóban modern társadalomban élnénk, szükség lenne olyan fiatalokra, akik közvetítenek a civilek és a kormányzat, a fiatalok és az idősek, illetve a hazai és nemzetközi fórumok között. Volt is ilyen pozíció, csak ugye a Fidesz ezt is megszüntette természetesen: a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa pontosan erre a feladatra volt kitalálva. Ezt a szerepet például betölthetné akár egy fiatal is, vagy lehetne ennek a szervnek egy különleges megbízottja, akit transzparens és demokratikus módon választanának. Mert bizony léteznek olyan magyar fiatalok nem kevesen, akik már 22 évesen is jelentős ifjúságpolitikai munkát végeznek, és több év tapasztalattal rendelkeznek. Ne Rácz Zsófi képviselje a generációmat a kormányban, és ne Pumped Gabó a TV-ben. Ne csak akkor kapjon fel valakit a média és a köztudat, ha szélsőséges tartományba esik: Nagy Blankával például független diákparlamentesként nem foglalkozott senki egészen az ominózus beszédéig, pedig a szakpolitikai javaslatok legalább olyan fontosak voltak.

Hiteles képviseletet érdemelnek a fiatalok, és ezt mindannyiunknak támogatnunk kell, hidak építésével, alternatívák keresésével. Van Szabad Egyetem, Hallgatói Szakszervezet mozgalom, Tudatos Ifjúságért, Demokratikus Ifjúságért Alapítvány. Ne az határozza meg a mondanivalónkat, hogy épp kinek az árnyéka vetül ránk. Szerveződjünk helyi közösségekbe, és ha kell, demonstráljunk, tiltakozzunk is a minket negatívan érintő folyamatok ellen. Vannak lehetőségeink, éljünk velük az intergenerációs egyenlőség jegyében.

 

Titkos Nemzeti Konzultáció a klímavészhelyzetről- megoldókulccsal

Ahogy a 444 kiszúrta, a kormány épp nemzeti konzultációt tart a klímaváltozásról, csak épp nem szóltak róla senkinek. Na persze nem maguktól készítik, hanem mert kötelező házi feladat az Európai Bizottság által. Valahogy ez a Google Formba öntött megtestesült kifinomultság nem hiszem, hogy 7 milliárd forintba került volna, mint a migránsos verzió. Pedig évente megöl itthon több, mint 12 000 embert a légszennyezés, az Orbánék által tízezrével betelepített migránsok és bűnöző exminiszterelnökök pedig példásan viselkednek. Bár lehet, jobban járunk így, elvégre ki szeretne látni olyan plakátokat, amelyeken az állna, hogy:

SOROS GYÖRGY MIGRÁNSMÁGNES SZÉLKEREKEKET TELEPÍTENE A BALATONBA! EZ VESZÉLYES!

soros_szel_3.png

Annyi előnye van a sufnituning kérdőívnek, hogy valódi kérdések szerepelnek rajta, így van értelme válaszolni rájuk (legalábbis elméletben). Ezen mindenesetre ne múljon, így elkészítettem Tarr Katalin segítségével egy megoldókulcsot, ha esetleg inspirációra, információra lenne szükség a kifejtős részeknél. Következzen tehát a segédlet a kérdőívhez, mely itt érhető el hétfőig, november 25-éig:

 

Megoldókulcs a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó

Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégiáról kérdőívhez

 

  

Európában a déli országok mellett a Kárpát-medence van leginkább kitéve az éghajlatváltozás nem kívánt hatásainak. Ön melyik szektorban érzi legnagyobb szükségét az alkalmazkodási intézkedéseknek?

Egyéb: társadalompolitika, hiszen a környezetváltozás növeli a társadalmi különbségeket is.

 

Véleménye szerint az egyes területeknek milyen mértékben és hogyan kell hozzájárulniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez? Kérem, állítsa sorba a következő területeket (energiaipar, közlekedés, épületek, feldolgozóipar, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás) és válaszát röviden indokolja!

 



  1. energiaipar
  2. mezőgazdaság
  3. feldolgozóipar
  4. közlekedés
  5. épületek
  6. hulladékgazdálkodás

 

 

Az NÉS/Országos Meteorológiai Szolgálat felmérései alapján a kibocsájtás mértéke ebben a sorrendben oszlik el. Értelemszerűen a legtöbbet kibocsájtó szektoroknak kell a legnagyobb mértékben cselekedniük, és az itt bevezetett intézkedések a legköltséghatékonyabbak. Az energiaipari termelés esetében a megújuló energiaforrások előnyben részesítése elengedhetetlen a célok megvalósulásához, a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése mellett. Jelenleg Magyarország az egyetlen ország az EU-ban, ahol stabilan csökken a megújulók aránya (úgy, hogy közben a (lopott) tűzifát is ennek számolják).

 

Ön szerint klímavédelmi intézkedésekkel milyen járulékos előnyök érhetők el?

Elkerüljük a bioszféra totális összeomlását és a hatodik kihalási hullámot. Ráadásul a fagyim is lassabban olvad. Emellett a klímavédelmi intézkedések egészségügyi intézkedések is, és a kibocsájtás csökkentése többek között a légszennyezettséget is csökkenti, mely évente több, mint 12 000 embert öl meg Magyarországon. Ennek megelőzése mérsékelné a népességfogyást, mely kiemelt célja a kormánynak. A szennyezés csökkentésével a savas esők előfordulását is mérsékelnénk, mely pozitív hatással lenne a mezőgazdaságra. A klímavédelmi oktatással fontos kompetenciákat és gondolkodásmódot sajátíthatnának el az állampolgárok, mely más problémák megoldásánál is hasznukra válhat. Ezen kívül megőrződnek a természeti értékek és diverzitás és a vízkészletünk épsége is. Továbbá értékrendbeli változás is bekövetkezne, az anyagi halmozása helyett a belsőbb, természeti értékek kerülnének előtérbe.

 

Továbbá számos olyan környezetvédelmi intézkedés lehetséges, melyek ugyan nem a klímához kapcsolódnak, de jelentős előnyökkel járnának. A hulladékgazdálkodás fejlesztésével jelentős mértékben csökkenne a szerves és szervetlen szennyezés, mely káros hatással van a természetes környezetre, és az emberi szervezetre is. Ehhez elengedhetetlen lenne az újrahasznosítás újragondolása, mivel a frissen átszervezett rendszer még csökkentette is a hatékonyságot. Például azért, mert az lakossági üvegvisszagyűjtést Budapesten gyakorlatilag kivégezték: korábban 960 gyűjtőpont létezett, viszont a monopolszolgáltató ma már csak 180 üveggyűjtő kukát üzemeltet. Az országos újrahasznosítási arányunkkal az EU-ban az utolsó vagyunk, annak ellenére, hogy az állam 80 milliárd forintot szed be hulladéklerakási díjként, tonnánként 6000 forintot. A települések felén nincs is szelektív hulladékgyűjtés, pedig ezt törvény követeli meg.
Továbbá fontos probléma, hogy a fogyasztóknak fogalmuk sem lehet, mit lehet újrahasznosítani, mivel a palackokon található jelzések értelmezhetetlenek.

 

A közlekedési szektor az egyik legnagyobb kibocsátója az üvegházhatású gázoknak, amelyből származó emissziók folyamatosan nőnek. Ön szerint milyen intézkedésekkel lehet mérsékelni, illetve visszafordítani ezt a folyamatot?

Vészhelyzethez mérten radikális intézkedésekre van szükség. Ráadásul e vészhelyzet nem csak klimatikus, de egészségügyi is, mely már napjainkban is pusztít. Évente 12 800 ember hal Magyarországon a légszennyezettség miatt (EEA), mellyel hazánk az EU-ban a 9. helyen szerepel. Az egészséges élethez, környezethez való jog az Alaptörvényben is rögzítve van, az autós közlekedés szentsége nem. Éppen ezért szükség van az autóforgalom kizárására a belvárosokból, az utasszám- és kibocsájtásarányos gépjárműadó bevezetésére, repjegy-és reptéradóra, az autóreklámok korlátozására típustól függetlenül (az egyéni elektromobilitás nem valódi megoldás), az autókhoz tartozó kibocsátási adatok feltüntetésére központi helyen. 

Természetesen a korlátozások mellett szükség van az ösztönző intézkedésekre és beruházásokra, mint például az M0-ás befejezésére, külvárosi parkolási lehetőségek bővítésére, a bicikliszállítás lehetővé tételére a tömegközlekedési eszközökön,  a közösségi autózás és bérlés nagyvonalú támogatására, a kerékpáros infrastruktúra radikális fejlesztésére, a kerékpáros közlekedés emancipációjára (jelenleg autóalapú a városi közlekedés), a biciklik áfakulcsának jelentős csökkentésére. 

A felmerült kérdésekben a Levegő Munkacsoport és a Magyar Kerékpárosklub iránymutatásait érdemes követni, akik évek óta részletes terveket készítenek a helyzet megoldására.

Az Országos Levegőterhelés-csökkentési Program intézkedéseivel Magyarország 2030-ra tesz csak eleget a légköri szennyezőanyagok mérséklését szigorúan megkövetelő uniós irányelvnek, ami elfogadhatatlan, ezért ennek haladéktalan radikális újratervezésére van szükség.

Véleménye szerint milyen fejlesztésekre van szükség a magyar mezőgazdaság klímabaráttá alakításának érdekében? (Például: új termesztési technológiák bevezetése, mezőgazdasági alapanyagok energetikai hasznosítása, biomassza tüzelése és stb.)

 

Hibrid (nemesített) és/vagy genetikailag módosított növények lehetőségeinek intenzív vizsgálata a romló klimatikus viszonyok miatt, mint a szárazság/aszály és az invazív fajok (ezzel kapcsolatos uniós és magyar jogi és alkotmányos környezet szükséges átalakítása). Jelentős támogatást kell biztosítani ezen kutatások számára, és mielőbb meg kell kezdeni az alkalmazásukat.

 

Takarékossági intézkedések bevezetése nem csak a kibocsátás tekintetében, de a vízfelhasználás területén is, mivel a Föld édesvízkészlete rendkívül korlátozott.

 

Agrártámogatások feltételei között a legmagasabb környezetvédelmi szempontok érvényesüljenek.

 

Az intenzív vegyszeres permetezés elősegítése helyett a helyi ökogazdaságok támogatása, mely a szállítással kapcsolatos kibocsátás csökkentését is növeli, illetve szemléletformáló hatással is bír a helyi lakosság körében.

 

Tengeri (sós vízi) növények termesztésének elősegítése a magyar vállalati szektor célirányos támogatásával.

Erőműben csak olyan biomassza legyen engedélyezve, melyet lakossági tűzifánál már nem lehet hasznosítani (mivel a lakossági kisberendezésekben kb 80% az energiahatékonyság, erőműben 30%)

 

új termesztési technológiák bevezetése (pl. szerves trágya kötelező azonnali bedolgozása, injektálás - sajnos ez alig valósul meg jelenleg, a földesurak bármit megtehetnek, falvak-régiók fuldokolnak a bűztől)

 

biomasszára nagyon szigorú szabályok legyenek érvényesek (jelenleg sokan szenvednek kis teljesítményű biomasszakazánok füstjétől kis településeken, mivel mindenféle nedves rothadó dolgot rádobnak, közmunkások helytelenül üzemeltetik, stb...) 

 

Környezetközpontú agrároktatás bevezetése minden szinten.

 

Magyarország üvegházhatású gáz kibocsátásának csökkentését véleménye szerint milyen programok támogatnák a leghatékonyabban?

 

Egyéb: Környezetvédelmi Minisztérium helyreállítása (világon összesen 4 országban nincs); városi gépjárműforgalom radikális korlátozása, részleges/időleges tiltása; városi zöldterületek növelése; a Mátrai erőmű bezárása; széntüzeléses erőművek bezárása; szélerőmű-tilalom feloldása. 

 

Amennyiben bármilyen további észrevételei/javaslatai vannak a hosszú távú stratégiával kapcsolatban kérjük, ossza meg velünk!

Talán érdemes lett volna ezt a konzultációt is meghirdetni ugyanúgy, mint a migránsosakat, vagy talán ez nem annyira fontos? A környezetpusztítás már napjainkban is messze több embert öl meg, mint a terrorizmus.

 

Magyarország a továbbiakban ne akadályozza/vétózza az Európai Unió környezetvédelmi törekvéseit, ahogy tette azt a nikotidok,,  egyszerhasználatos műanyagok betiltásánál, a karbonsemlegességi céloknál.

 

A magyar kormány érdemben tárgyaljon az intergenerációs egyenlőség jegyében a Fridays for Future és az Extinction Rebellion mozgalmakkal, ahogy más környezetvédelmi szervezetekkel is.

 

Az Aarhausi Egyezmény jegyében oldják fel a Paksi Atomerőmű szerződésének titkosítását, hogy az állampolgárok megismerhessék annak részleteit.

 

A mindenkori kormány vizsgálja meg a kék gazdaság, biomimikri és más modern szakpolitikai irányzatok adta lehetőségeket, hogy hazánk a környezettudatos országok élvonalába, és ne a végére kerüljön.




Az összefoglalót készítette: Békés Gáspár, 

MSc Environmental Sciences and Policy, MSc Sustainable Cities

 

Kiegészítő szakvélemény: Tarr Katalin

 MSc Environmental Sciences and Policy

Klímasztrájk vs. koktéldiplomácia az ifjúságpolitikában

Egy napon mutatkozott be a hiteles aktivizmus és a kormány holdudvarának performansza

 Nemrég rendezték meg a harmadik globális klímasztrájkot, melyen országszerte több, mint tízezren vettek részt, kétszer annyian, mint az előzőn. Ehhez képest Gulyás Gergely szerint csak pár tucat tüntetőt érdekelt az egész, pedig ebben az esetben még az MTVA se üres utcát mutatott, sőt, írtak róla két egész mondatot. A környezetvédelem térhódítása hazánkban váratlanul érte a kormánypártot, ezért a reakciójuk is csak primitív és következetlen maradt, ahogy erről már korábban is írtam. Nem is hatotta meg túlságosan a társadalmat a sorosozó mantra, egyre többen járnak a Fridays for  Future tüntetéseire. Ez persze abból a szempontból nem meglepő, hogy a fiatalok számára a klímaválság a munkaviszonyok után a második legfontosabb. Az internetnek hála a mai gyerekek képesek önművelésre, és sokan megértették a helyzet súlyosságát a poroszos oktatási rendszer hiányosságai ellenére is. Ráadásul a III. globális klímatüntetést egy egész hetes eseménysorozat   előzte meg, melynek keretében számos civil/szakmai szervezet tartott ismeretterjesztő előadásokat és beszélgetéseket. Ezeken elméleti és gyakorlati ismeretekkel is gazdagodhattak az érdeklődők, a túlélési technikáktól egészen a mélyadaptációig.

Nem ez volt azonban az egyetlen környezetvédelemhez kapcsolódó esemény a héten. A klímahét első napjával egybeesve tartott az ENSZ ifjúsági küldöttje a klímahéttől teljesen függetlenül egy ismeretterjesztő eseményt a fenntartható fejlődési célokról. Ez mindaddig rendben is lett volna, ha mondjuk tudomást vesz Magyarország legnagyobb éghajlatvédelmi tüntetéssorozatáról, azonban ezt meg sem említette. A bajok azonban itt nem értek azonban véget. Az előadáson részt vevő 10-15 embernek egy óvodás színvonalú „workshopot” tartott a rezidens küldött, Szuda Ágnes.

ENSZ-szervezetek fecnikre írt neveit kellett a logóikkal társítani, illetve egy fonallal összekötni egymással a fenntartható fejlődési célokat.

Nem véletlenül volt is olyan geológus résztvevő, aki 15 perc után elment. Én az FFF egyik vezetőjével, Székely Anna Líviával mazochista kíváncsiságtól vezérelve végigültem az eseményt. Amikor már csak egy óra maradt az "informatív" előadásból, megkérdeztük, hogy a fenntartható fejlődési célok magyar vonatkozásairól mikor fogunk beszélni. Ekkor kiderült, hogy erre az utolsó 10 percet szánta delegáltunk. Amikor végre elértük e pillanatot, Ágnes elkezdte tagolni a magyar minisztériumok különböző osztályait és szerveit, melyek (papíron) felelősek a célok implementációjáért. Ekkor azért már feltettük azt a kérdést, hogy mit gondol Ágnes személyesen a célok hazai megvalósulásáról, hogyan értékelné azokat. Ágnes kifejtette, hogy a kérdést ilyen egyszerűen fogalmazva túlságosan általánosnak találja, majd felajánlotta, válasszunk két fenntarthatósági célt, és azokról beszéljünk. Megkérdeztük specifikusan, hogy akkor az oktatás és a klímaváltozás elleni harc területén hogyan teljesít hazánk. Ekkor azt a választ kaptuk, hogy ez meg túl bonyolult kérdés, majd különböző indikátorokat tartalmazó kutatásokat ajánlott az eredményeik említése nélkül.

Továbbra is kíváncsiak voltunk, hogy akkor általánosságban vagy specifikusan, mégis mi a helyzet Magyarországon, elvégre mégiscsak ez a legrelevánsabb, azonban 20 perc után Ágnes, aki nem mellesleg földrajz olimpikon és cambridge-i földrajzszakos diplomás, kijelentette, hogy nem tudja ezt a kérdést megválaszolni.

Akkor miért ő képvisel minket? Szokták mondani, hogy aki nem tudja, tanítja.
Én viszont nem gondolom, hogy ne tudná a választ. Egyszerűen nem hajlandó választ adni, mert akkor morcosak lennének ám a Fideszben, és nem mehetne többet koktéldiplomatáskodni New Yorkba az adófizetők pénzén. Mégiscsak szomorú lenne, ha nem szájkaratézhatna búslakodva a pusztuló világunkon nemzetközi fórumokon.

 Sajnos ez a viselkedés nem meglepő, mivel az ENSZ ifjúsági delegált kiválasztása erősen a kormány távirányítójára van hangolva, olyannyira, hogy az elvileg fiatalokat képviselő program kiválasztási folyamatába még az Országos [Udvari] Diáktanács se szólhat bele. A tavalyi delegáltnak, Rácz Zsófiának a pártok ifjúsági szervezetei közül egyedül a Fidelitasszal sikerült tárgyalnia, majd véletlenül ott is folytatta karrierjét, illetve az egyik legdurvább NERhenger intézetnél, az Alapjogokért Központban. Az idei nyertes egy orvostanhallgató, miközben az egyik, 50 civil szervezet által támogatott, többdiplomás jelölt a döntőig se jutott. Éppen ezért közérdekű adatigénylést nyújtottam be a Külügyminisztériumnak, hogy ki milyen kvalitásokkal rendelkezett a döntősök közül, azonban ezt személyiségi jogokra hivatkozva elutasították; azaz nem tudhatod meg, hogy ki is képvisel téged és hogyan választják ki. A program azért van, hogy kirakatdiplomáciával nyugtassák a nemzetközi közvéleményt, hogy Magyar Keresztény Birodalomban a fiatalokat megbecsülik, a klíma meg köszöni, jól van, Józsi tegnap javította, mert kicsit zörgött, na.

A valóság persze az, hogy itt az illegálisan vágott tűzifát számolják megújulónak és egyetemet, szakokat záratnak be központi utasításra, a szélerőművek be vannak tiltva, az oroszok pedig atomerőművet építenek a nyakunkra. A delegált által említett mutatók szerint pedig Magyarország egyetlen területen sem teljesít jól.

Egy évtizedünk, talán annyi se maradt arra, hogy az ökológiai katasztrófát elkerüljük. Súlyos felelőtlenség, hogy az egyébként közpénzből fenntartott, elvileg nemzetközi képviseleti tevékenységet ellátó ifjúsági delegált program nem hajlandó a legkisebb kritikát se megfogalmazni a kormány rendkívül pusztító politikája ellen. Különösen súlyos visszaélés ez Szuda Ágnes részéről, aki magas végzettsége ellenére valószínűleg politikai haszonszerzésből támogatja mindezt. Óriási volt a kontraszt az ő eseménye, és a környezetvédelmet valóban komolyan vevő FFF rendezvényei között. Meg is kérdeztem ezért, hogyha Ágnes valóban fontosnak tartja a klímavédelmet, miért is nem találkozott a 35 hete (!) a Parlament előtt tüntető FFF képviselőkkel. Azt mondta, hogy annyi ilyen szervezet van, így nem volt rá kapacitása. Kértem, mondjon még egy ilyet, sajnos azonban ez sem sikerült neki.

Tehetséges NERnovnyikként viszont kifejtette, ő nem járul hozzá az eseményen elhangzottak nyilvánosságra hozatalához. Aranyos, de közszereplőként, képviselőként lemondott arról a luxusról, hogy következmények nélkül beszélhessen össze-vissza, egy nyilvános eseményre ez pedig végképp érvényes.

Egyébként semmi gond nem lenne az SDG-k megismertetésével, ha emellett a delegált állást foglalna ezen célok hazai megvalósulása kapcsán. Mégis mennyire hiteles az, hogy országszerte tanítjuk a fenntartható fejlődési célokat, biztatjuk a fiatalokat ezek elemzésére, de maga a küldött sem meri őket összevetni a valósággal? Sőt azt sugallja, hogy ezek itthon maradéktalanul meg is valósulnak, hiszen nézd, van program, van önkéntes beszámoló, pipa mindenhol. Ez szerintem megtévesztő és inkorrekt.

Aki szeretne valóban cselekedni, annak a Fridays For Future Magyarország rendezvényeit ajánlom, akik a IV. Globális Klímasztrájkra készülnek! Úgy gondolom, a magyar fiatalok hiteles, hatékony és független érdekképviseletet érdemelnek, nem pedig önjelölt és a kormány által kézivezérelt kirakatembereket.

süti beállítások módosítása