Feltűnhetett, hogy 8 hónapja nem került ki cikk az Államvilágra. Mivel általában havonta egy cikk született, így ez az inaktivitás valóban meglepő lehetett. Szerencsére azonban nem arról van szó, hogy abbahagytam volna az írást, sőt: 2020 elején úgy döntöttem, hogy újságot alapítok.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért alapítana valaki újságot, ha van már egy csomó? Miért alapítana valaki újságot, ha alapvetően nem ez a szakmája? Miért alapítana valaki újságot, ha biztosan nem fog kapni állami reklámbevételt, azaz legjobb esetben is nullszaldós lesz?

Az egyszerű válasz talán az lenne, hogy mert elkötelezett társadalmi innovátor vagyok.

Az alapos válasz pedig a következő: Magyarországon az ifjúságpolitika rettenetes állapotban van. Az állami intézményeit 2010 után leépítették, nem mintha nem lettek volna velük problémák. De legalább volt a DÖK-öknek vétójoguk, volt jövő nemzedékeiért felelős kormánybiztos NER Zsófi helyett és HÖOK nem bábszervezet volt.

Autonóm, politikával foglalkozó ifjúsági médium azonban nagyon rég óta nincs.

Több évnyi aktivizmus során több, mint 100 interjú alanya voltam, és csak a legritkább esetben éreztem úgy, hogy a fiatalok ügyét önmagában értékesnek találnák. Szinte kizárólag árukapcsolással, a szokásos pártpolitikai vagy aktuálpolitikai tengelyhez csapva értelmezte a média, és részben ennek köszönhetően a társadalom is. Rosszabb esetben csak biodíszletnek akartak használni. Rengeteg olyan konferenciát láttam, ahol az ifjúsági jogokról, iskolai demokráciáról beszéltek 0 fiatal nélkül a legnagyobb természetességgel, egy szaudi nőkonferencia hitelességével. Évek óta nem tudom elérni, hogy a Tudományos Olimpikonok portálon közölt magyar sikereket akárcsak az Eduline rendszeresen lehozza, hiába kapnak róla külön emailt. Jól mutatja a média mentalitását (az azóta megszűnt) Független Diákparlament példája is. Éveken keresztül egyedülálló módon online választott képviselőkkel dolgozott ki javaslatokat minden évben, azonban ez keveseket érdekelt. Hiába volt Nagy Blanka is képviselő, csak akkor lett ő vagy a szervezet releváns, amikor nekiment az EMMI-nek és a kormánynak. Kommunikációs koordinátorként ez akkor egy tudatos döntés volt, de akkor még nem jutottam el odáig, hogy az alkalmazkodáson túl javítással is szolgálhatnék.

Ez azonban tavaly megváltozott, amikor úgy éreztem, hiába olvassák a cikkeimet átlagban 4000-en, nem érem el azt az áttörést, amire vágytam, a médiaviszonyok nem változtak, továbbra is Pumped Gabó képviseli a generációnkat. Ugyanígy érzett Szolga Bálint, Gömbös Patrik és Dián Ákos is, akik a Blogadó, Minden-lánc és Intő blog alapítói, és történetesen mind a volt Független Diákparlament volt képviselői szintén. Talán az sem veszett el, csak átalakult. Összeálltunk tehát mi négyen,, pár ismerős fiatalt még felkérve hogy áttörjük azt a bizonyos falat, erőnket egyesítve hozzunk létre egy közös platformot és alkotóműhelyt a fiatalok számára. Nekikezdtünk egy új újság alapításának. Korunk technikai vívmányainak köszönhetően első körben nem nyomdagépeket, csak domain nevet kellett vennünk, és ehhez nem szorultunk tízmilliós alaptőkére. Egy hónap alatt el is készült egy új ifjúságpolitikai újság első verziója. A munka annyira lefoglalt, hogy méltatlanul elfeledkeztem elbúcsúzni az Index blogjától. Ezért megkésve ugyan, de bocsánatot kérek minden olvasómtól, és köszönetet mondok az Index korábbi szerkesztőségének, hogy érdemesnek találták a cikkeimet a nagyközönség elé tárásra.

Cikkeim ezáltal hivatalosan is átköltöznek egy új, közös felületre. Így aki eddig nem tudta, most megtudhatja: a Millenna újságírója vagyok.

Egy újság, ahol végre a fiatalok vannak a középpontban, és a mi szemszögünkből közelítjük meg a legégetőbb társadalmi kérdéseket. Nem vagyunk kiszolgáltatva aktuális (párt)politikai narratíváknak, ha reagálunk is aktuálpolitikára, azt egyedi megközelítéssel tesszük, radikálisan más nézőpontból. Minket a fiatalok helyzete és nézetei érdekelnek az országban és a világban, nem pedig önmagában az ország és világ helyzete, mely mellesleg nyomokban tartalmazhat fiatalokra vonatkozó elemeket is. Minket nem az érdekel, hogy mit fognak a tanárok szólni, ha a pedagóguserőszakról beszélünk. Nem azt fogjuk nézni, hogy szavaznak-e ránk a katolikusok, ha megkérdezzük az egyházmegyét, hogy miért engedtek egy büntetett pedofilt iskolában tanítani. Mi a fiatalokat képviseljük, ha kell a legnagyobbakkal szemben is.

Az ökológiai-és klímaválság küszöbén az intergenerációs egyenlőség fontosabb, mint valaha. Mikor, ha nem most kell maximálisan teret biztosítani a fiatalok érdekérvényesítésére? Mire felnőnek, rég késő lesz adni a véleményükre! Ezzel pedig meg is válaszoltam azt a kérdést, hogy többdiplomás környezetvédelmi szakemberként miért tartom kritikusnak ezt a projektet.

A Millenna az Index átalakulása után még kritikusabbá vált, hiszen a blog.hu-n született tartalmak jövője kérdésessé vált (habár előtte se mindig kerültek ki mindig a cikkek, hiába voltak egytől-egyig alaposak, fontosak). Ez egy szerencsés, de teljesen véletlen egybeesés.

Végső soron persze felmerül a kérdés, hogy vajon mitől fogunk együtt többet elérni? Mi biztosítja a sikerünket, főleg úgy, hogy az indexes szerkesztők jóvoltából nem jutunk el automatikusan ezrekhez?

Ezt a kérdést Neked kell megválaszolnod, kedves Olvasóm. Rajtad múlik, hogy támogatod-e a közösségi újságírást. Érdemesnek tartod-e, fontosnak gondolod-e az autonóm, pártpolitikailag független, de világnézetileg színes ifjúsági médium fenntartását. Szeretnéd-e hogy neked, testvérednek, gyerekednek, unokádnak legyen támogató nyilvánossága, mely megvéd, közvetít és képvisel?

Ha úgy gondolod, hogy igen, akkor két dolgot tehetsz ezért: Lépten-nyomon megosztod a cikkeinket, meghívod az ismerőseidet, hogy kövessék a Facebook-oldalunkat, miután te is bekövetted.

Ezen kívül pedig szükségünk van anyagi támogatásra. Egyelőre diákokként a saját pénzünket fektettük a projektbe. Szeretnénk, ha üzemeltetési költségeket, a közvetítéshez, interjúkhoz szükséges eszközöket ki tudnánk fizetni a támogatásokból. El szeretnénk hirdetéseken keresztül minél több emberhez juttatni a Millenna üzenetét és tartalmait. Ha mindez megvan, csak akkor jutna egyáltalán eszünkbe, hogy a befektetett munkáért tiszteletdíjat fizessünk a szerzőinknek. Az ifjúsági jellegből adódóan ha valamit, ezt nem az újsághoz tartozó generáció tudja eltartani. Igen tudjuk, hogy pénzelni kell az Indexet, a 444-et, az Igazgyöngy Alapítványt, és lassan szinte minden szociális szolgáltatást, melyet a kormány magára hagyott, de hiszünk abban, hogy a Millenna egy egyedülálló, kritikusan fontos eleme a hazai társadalom és média viszonyrendszerének.

Már több, mint 50 cikk született a Millennán, ideje beszállni.

Ezen a hivatkozáson támogathatod az ifjúságot.