Giuliano Vangi: Átlépni a küszöböt. A Vatikáni Múzeum előcsarnokának szobra. (komolyan)
Korábbi cikkemben leírtam, hogy az egyház hagyományos kivételezett szerepének a találkozása a fiatalok másodrangú állampolgárságával katasztrofális következményekkel jár. Nincs ez másképp a tatabányai pedofil hittanoktató esetében sem. A korábban saját nevelt fiát molesztáló férfit korábban már elítélték szemérem elleni erőszak minősített esete miatt, mégis egy iskolában dolgozhatott, ahol egy 7 és 9 éves gyereket fogdosott.
Ahogy a legtöbbször, mindenki mossa kezeit, az iskola nem tud elvileg semmit, mert nem az ő alkalmazásukban állt az illető. A Székesfehérvári Egyházmegye törvényi kötelezettsége ellenére nem kérte ki a hittanoktató erkölcsi bizonyítványát. Kezeket fel, ki van meglepődve, hogy a pedofil papokat globálisan védő Katolikus Egyház előbb alkalmaz erőszaktevőket, mint nőket Magyarországon is.
Indult eljárás az egyházmegye vezetése ellen? Nem.
Visszavonták az egyházmegye oktatási engedélyét? Nem.
Írt erről a keresztény-konzervatív vasárnap.hu? Nem.
A hatóságok tehát szabad kezet adnak a Katolikus Egyháznak, hogy annyi pedofilt nevezzenek ki, ahányat csak akarnak, sőt, a kormány a gyermekvédelem 60%-át is odadobta nekik.
Igazából annak kell örülnünk, hogy ez az eset egyáltalán kiderült, hiszen ez csak a jéghegy csúcsa. Magyarországon a tanárokat valójában soha, senki nem ellenőrzi sem szakmailag, sem erkölcsileg, sem pszichológiailag (az, hogy a kolléga/haver ír egy beszámolót és néha beül egy órára, azt nem számítom, ahogy a pedagógus értékelő rendszert sem). A panaszkodó diákokat eltapossák; megalázzák, elhallgattatják, kirúgják, helyi és országos szinten is. Ha ezek után végigjárja a hivatalos utat, akkor sem történik semmi. Az Alapvető Jogok Biztosa is letudja egy ejnyével, ha a diákot kirúgják, mert szólni mert hogy veri a tanára, vagy a KLIK visszarakja az állásába az iskola által kirúgott pedofilt. Az esetek többségében a gyerek nem is mer szólni, mert nincs kinek, és pontosan tudja, hogy ő szívja meg a végén. Az iskola sok esetben egy diktatórikus enklávé, ahol a testi-lelki-szexuális bántalmazás fölött a kollegialitás jegyében szemet hunynak, a diákokat pedig kicsinálják. Pontosan ezért van szükség az iskolák demokratikus működésére, melyet nem a szajkózott autonómia visszaállítása fog elhozni. Ennek három pillére van, melyeket diákparlamenti munkám során megfogalmaztam:
1. A diákok ismerjék a jogaikat, ezeket tanítsák meg nekik tanórák keretében.
2. A diákok számára legyenek elérhetőek hatékony és önálló érdekképviseleti fórumok a DÖK-től az országos szervezetekig.
3. Amennyiben diákok jogai sérülnek, valódi, pártatlan jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani számukra, helyi és országos szinten is. Azaz például olyan konfliktuskezelő szakembereket kell államilag/tankerületileg alkalmazni, akik nem függenek az iskolavezetéstől, és közbe tudnak avatkozni tanár-diák, diák-diák és tanár-tanár konfliktusok esetén.
Továbbá fontos lenne egy névtelen tanári értékelő rendszer létrehozása, és az oktatók rendszeres pszichés vizsgálata is. A diákok és szülők számára legyen lehetőség a hatékony érdekérvényesítésre. A szülői munkaközösségek is töltsenek be érdekképviseleti funkciót. Meg persze kelljen már minden tanárnak egy ellenőrzött büntetlen előélet…Persze a nem rég elfogadott Taigetosz-törvény egyik nagy vívmánya, hogy most már pedagógus képesítés nélkül is fel lehet venni tanárokat, szóval nem éppen a szigorúbb feltételek felé haladunk.
A fiatalok egyenrangú állampolgárként kezelésével sokkal jobban ki tudnánk az ilyen eseteket szűrni. Nem, nem jó nekik bárki, még akkor sem, ha a Bibliából kell felolvasni (mondjuk nem értem, mit keres a hittan a tantervben), és nem, az egyházak ne mentesüljenek a törvények betartása alól. Képzeljük már el, hogy vajon meddig lenne nyitva Lidl, ha nem alkalmaznának nőket a pénztárban, de pedofilokat igen a gyermekmegőrzőben, és közben nem fizetnének adót. Nem csak vasárnap lenne boltbezárás.
Demokráciát az oktatásban, demokráciát az országban!
