MZP emlékezetes interjúban árulta el a gyerekek fenyítésének fortélyait. Kifejtette, hogy „fontos volt, hogy a gyerekek szót fogadjanak, és ilyen szempontból én a testi fenyítésnek is szükségét érzem”. Ezek után sajnálkozott egy sort, hogy a magyar törvények túl szigorúak, és úgyse tartja be senki, és csak arra jó, hogy az embert nyaggassák vele. Én mondjuk még nem hallottam olyan esetről, hogy egy szülőt akár egy pofonért elítéltek volna, olyanról viszont nem egyszer olvastam, hogy több éves brutális bántalmazást büntetlenül követtek el szülők.

Lényegében azt mondja, hogy azért kell engedélyezni, mert máshogy nem is lehet gyereket nevelni. Ez se nem igaz, se nem szakember MZP, hogy ezt bizonyossággal állítsa, így abszolút félrevezeti a hallgatóságot. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy ne tiltsuk be az azbesztes szigetelést, mert hát 'én még senkit nem láttam azbeszttől megbetegedni', és hát milyen jó építőanyag.

Fő, hogy ne maradjon nyoma, állítja a mogul, melyet szerinte be is tartanak. Mi rossz történhet? Ezek után a rádióinterjúban végre bekapcsolt a politikus- autópilóta, és igyekezett finomítani, a túl őszintére sikeredett pillanata után, de ezt azért nehéz hitelesnek érezni; hiába mondja, hogy ő csak 'szorítást' és 'elcipelést' ért fenyítés alatt, a kanadai verési szabályokat helyeslő mondatai után óhatatlanul is azt kell gondoljam, hogy bizony összességében nem csak szolid érintések alkalmazását támogatja, főleg, hogy politikusként, intelligens emberként ilyen mértékben nem keverhet össze szavakat.

Szerencsére tartunk ott 2019-ben, hogy az ilyen botrányos kijelentéseknek van hírértéke, így többek között a Mérce közölt cikket erről.

 Persze MZP magyarázó bejegyzést is írt, amely ahogy az általában a magyarázkodásokkor lenni szokott, csak még rosszabb színben tünteti fel a politikust. Ebben megszakértette, hogy „senki nem lett amiatt traumatizált felnőtt, mert az édesanyja ráütött egyet a fenekére, amiért […] vendégségben eltörte a házigazda kedvenc vázáját.”  Ugyan én sem vagyok pszichológus, de biztos vagyok benne, hogy nem kell senki fenekére ütni, mert eltör egy vázát. MZP-vel ellentétben valódi (egyébként kanadai) szakértők szerint a testi és lelki gyerekbántalmazás annyira súlyos következményekkel jár, hogy az beleivódik a DNS-ünkbe. Azt már hagyjuk, hogy nemzetközi és a magyar törvények szerint a gyerekeket egyáltalán nem szabad bántani.

 Ha már a lelki bántalmazásnál tartunk, igencsak aggasztó MZP szülői ars poéticája:
„A gyermeknevelésben a szülő legfontosabb feladata, hogy általa a gyermek megtapasztalja azt a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET, amit mindannyiunk számára jelent a Mennyei Atyánk.”

Ez a kijelentés két okból zavarba ejtő: Egyrészt azért a bibliai, keresztény Isten feltétel nélküli szeretete konkrétan nem létező, hiszen milliókat ölt meg azért, mert nem teljesítették akaratát, olyan apróságokért is, mint az önkielégítés. Ábrahámot pedig poénból arra kérte, hogy ölje meg a saját fiát (a végén meggondolta magát, szuper).

Untig ismételt mantra, hogy kereszténység=szeretet meg erkölcs, de ez a Biblia alapján sajnos nem igaz. Ettől még a keresztények egy része lehet erkölcsös, de ha azt állítja valaki hogy kizárólag a Bibliából vezeti le az erkölcseit, az semmiképp nem lehet igaz és következetes (szemezgetni a fejezetekből nem ér!). Ezenfelül a katolikusoktól akkor fogok gyereknevelési tanácsokat kérni, ha a papjaik nem erőszakolnak gyerekeket tízezrével, és utána titkolják el a hívektől begyűjtött pénzből.  Másrészt az isteni szeret megmutatása a gyakorlatban sok esetben vallásos indoktrinációt jelent, melynek keretében a gyereket vallásgyakorlásra kényszerítik. Ez szintén illegális az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint, de ez szintén nem zavarja MZP-t feltételezhetően (ahogy persze a legtöbb embert sem).

Mindezek ellenére nem tartom MZP-t egy gyereknyúzó szörnyetegnek, inkább egy átlagos konzervatív mentalitású polgárnak; az interjú többi része alapján egy normális, szerető apuka képe rajzolódik ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden kijelentése rendben lenne, és remélem ezt ő is megérti majd.

Ez pedig továbbra is meghatározó eleme a magyar társadalomnak, hiszen 36%-a felnőtt embereknek támogatja a testi fenyítést. Ha a gyerek helyére a házastársat helyettesítenénk, akkor máris elfogadhatatlannak tartaná a többség (elvben), hogy fenyítéssel ’neveljük’. Ez pedig bizony kettős mérce. Az erőszak a gyengeség jele, mert igenis lehet úgy gyereket nevelni, hogy nem bántjuk őt. Továbbá nem véletlenül van zéró tolerancia az alkoholfogyasztással szemben is; az emberek jelentős hányada nem tud mértéket tartani, például azért sem, mert nincs tisztában azzal, hogy egy gyerekre mért ütés erőben sokszorosa egy felnőtthöz képest. Értelemszerűen csak azért, mert nem látszik, ahogy MZP javasolja, még lehet akár halálos is (pl. halálra rázott gyerekek). Esetleg határozzuk meg, hogy hány Newton erővel szabad odacsapni? Ha valami, ez betartathatatlan. Továbbá a gyerek számára a szülőbe vetett bizalom és szeretet elárulása egy ütés; gondoljunk csak bele, hogy egy idegentől ez  mennyire traumatikus, akkor egy elvileg minket szerető embertől ilyet kapni vajon milyen hatást vált ki?

Egy kérdésben biztosan igaza van MZP-nek: a magyar gyermekvédelmi törvényeket nem tartják és nem tartatják be; hiába bűncselekmény a testi csonkítás, a vallásos indoktrináció, a verés, mégse büntetik vagy csak alig, még az iskolarendszerben sem. Ez pedig traumatizált felnőttekhez és végső soron traumatizált társadalomhoz vezet, és ezeket a mintákat gyakran tovább is örökítik. Egy társadalmat nem feltétel nélküli hierarchikus tekintélyre, hanem érdemekre és tiszteletre kell építeni, már a családok szintjén is.

 Amennyiben Ön vagy ismerőse családon belüli erőszak áldozata, a 06-80-20-55-20-as, ingyenesen hívható telefonszámon kérhet segítséget.