Nemrég rendezték meg a harmadik globális klímasztrájkot, melyen országszerte több, mint tízezren vettek részt, kétszer annyian, mint az előzőn. Ehhez képest Gulyás Gergely szerint csak pár tucat tüntetőt érdekelt az egész, pedig ebben az esetben még az MTVA se üres utcát mutatott, sőt, írtak róla két egész mondatot. A környezetvédelem térhódítása hazánkban váratlanul érte a kormánypártot, ezért a reakciójuk is csak primitív és következetlen maradt, ahogy erről már korábban is írtam. Nem is hatotta meg túlságosan a társadalmat a sorosozó mantra, egyre többen járnak a Fridays for Future tüntetéseire. Ez persze abból a szempontból nem meglepő, hogy a fiatalok számára a klímaválság a munkaviszonyok után a második legfontosabb. Az internetnek hála a mai gyerekek képesek önművelésre, és sokan megértették a helyzet súlyosságát a poroszos oktatási rendszer hiányosságai ellenére is. Ráadásul a III. globális klímatüntetést egy egész hetes eseménysorozat előzte meg, melynek keretében számos civil/szakmai szervezet tartott ismeretterjesztő előadásokat és beszélgetéseket. Ezeken elméleti és gyakorlati ismeretekkel is gazdagodhattak az érdeklődők, a túlélési technikáktól egészen a mélyadaptációig.
Nem ez volt azonban az egyetlen környezetvédelemhez kapcsolódó esemény a héten. A klímahét első napjával egybeesve tartott az ENSZ ifjúsági küldöttje a klímahéttől teljesen függetlenül egy ismeretterjesztő eseményt a fenntartható fejlődési célokról. Ez mindaddig rendben is lett volna, ha mondjuk tudomást vesz Magyarország legnagyobb éghajlatvédelmi tüntetéssorozatáról, azonban ezt meg sem említette. A bajok azonban itt nem értek azonban véget. Az előadáson részt vevő 10-15 embernek egy óvodás színvonalú „workshopot” tartott a rezidens küldött, Szuda Ágnes.
ENSZ-szervezetek fecnikre írt neveit kellett a logóikkal társítani, illetve egy fonallal összekötni egymással a fenntartható fejlődési célokat.
Nem véletlenül volt is olyan geológus résztvevő, aki 15 perc után elment. Én az FFF egyik vezetőjével, Székely Anna Líviával mazochista kíváncsiságtól vezérelve végigültem az eseményt. Amikor már csak egy óra maradt az "informatív" előadásból, megkérdeztük, hogy a fenntartható fejlődési célok magyar vonatkozásairól mikor fogunk beszélni. Ekkor kiderült, hogy erre az utolsó 10 percet szánta delegáltunk. Amikor végre elértük e pillanatot, Ágnes elkezdte tagolni a magyar minisztériumok különböző osztályait és szerveit, melyek (papíron) felelősek a célok implementációjáért. Ekkor azért már feltettük azt a kérdést, hogy mit gondol Ágnes személyesen a célok hazai megvalósulásáról, hogyan értékelné azokat. Ágnes kifejtette, hogy a kérdést ilyen egyszerűen fogalmazva túlságosan általánosnak találja, majd felajánlotta, válasszunk két fenntarthatósági célt, és azokról beszéljünk. Megkérdeztük specifikusan, hogy akkor az oktatás és a klímaváltozás elleni harc területén hogyan teljesít hazánk. Ekkor azt a választ kaptuk, hogy ez meg túl bonyolult kérdés, majd különböző indikátorokat tartalmazó kutatásokat ajánlott az eredményeik említése nélkül.
Továbbra is kíváncsiak voltunk, hogy akkor általánosságban vagy specifikusan, mégis mi a helyzet Magyarországon, elvégre mégiscsak ez a legrelevánsabb, azonban 20 perc után Ágnes, aki nem mellesleg földrajz olimpikon és cambridge-i földrajzszakos diplomás, kijelentette, hogy nem tudja ezt a kérdést megválaszolni.
Akkor miért ő képvisel minket? Szokták mondani, hogy aki nem tudja, tanítja.
Én viszont nem gondolom, hogy ne tudná a választ. Egyszerűen nem hajlandó választ adni, mert akkor morcosak lennének ám a Fideszben, és nem mehetne többet koktéldiplomatáskodni New Yorkba az adófizetők pénzén. Mégiscsak szomorú lenne, ha nem szájkaratézhatna búslakodva a pusztuló világunkon nemzetközi fórumokon.
Sajnos ez a viselkedés nem meglepő, mivel az ENSZ ifjúsági delegált kiválasztása erősen a kormány távirányítójára van hangolva, olyannyira, hogy az elvileg fiatalokat képviselő program kiválasztási folyamatába még az Országos [Udvari] Diáktanács se szólhat bele. A tavalyi delegáltnak, Rácz Zsófiának a pártok ifjúsági szervezetei közül egyedül a Fidelitasszal sikerült tárgyalnia, majd véletlenül ott is folytatta karrierjét, illetve az egyik legdurvább NERhenger intézetnél, az Alapjogokért Központban. Az idei nyertes egy orvostanhallgató, miközben az egyik, 50 civil szervezet által támogatott, többdiplomás jelölt a döntőig se jutott. Éppen ezért közérdekű adatigénylést nyújtottam be a Külügyminisztériumnak, hogy ki milyen kvalitásokkal rendelkezett a döntősök közül, azonban ezt személyiségi jogokra hivatkozva elutasították; azaz nem tudhatod meg, hogy ki is képvisel téged és hogyan választják ki. A program azért van, hogy kirakatdiplomáciával nyugtassák a nemzetközi közvéleményt, hogy Magyar Keresztény Birodalomban a fiatalokat megbecsülik, a klíma meg köszöni, jól van, Józsi tegnap javította, mert kicsit zörgött, na.
A valóság persze az, hogy itt az illegálisan vágott tűzifát számolják megújulónak és egyetemet, szakokat záratnak be központi utasításra, a szélerőművek be vannak tiltva, az oroszok pedig atomerőművet építenek a nyakunkra. A delegált által említett mutatók szerint pedig Magyarország egyetlen területen sem teljesít jól.
Egy évtizedünk, talán annyi se maradt arra, hogy az ökológiai katasztrófát elkerüljük. Súlyos felelőtlenség, hogy az egyébként közpénzből fenntartott, elvileg nemzetközi képviseleti tevékenységet ellátó ifjúsági delegált program nem hajlandó a legkisebb kritikát se megfogalmazni a kormány rendkívül pusztító politikája ellen. Különösen súlyos visszaélés ez Szuda Ágnes részéről, aki magas végzettsége ellenére valószínűleg politikai haszonszerzésből támogatja mindezt. Óriási volt a kontraszt az ő eseménye, és a környezetvédelmet valóban komolyan vevő FFF rendezvényei között. Meg is kérdeztem ezért, hogyha Ágnes valóban fontosnak tartja a klímavédelmet, miért is nem találkozott a 35 hete (!) a Parlament előtt tüntető FFF képviselőkkel. Azt mondta, hogy annyi ilyen szervezet van, így nem volt rá kapacitása. Kértem, mondjon még egy ilyet, sajnos azonban ez sem sikerült neki.
Tehetséges NERnovnyikként viszont kifejtette, ő nem járul hozzá az eseményen elhangzottak nyilvánosságra hozatalához. Aranyos, de közszereplőként, képviselőként lemondott arról a luxusról, hogy következmények nélkül beszélhessen össze-vissza, egy nyilvános eseményre ez pedig végképp érvényes.
Egyébként semmi gond nem lenne az SDG-k megismertetésével, ha emellett a delegált állást foglalna ezen célok hazai megvalósulása kapcsán. Mégis mennyire hiteles az, hogy országszerte tanítjuk a fenntartható fejlődési célokat, biztatjuk a fiatalokat ezek elemzésére, de maga a küldött sem meri őket összevetni a valósággal? Sőt azt sugallja, hogy ezek itthon maradéktalanul meg is valósulnak, hiszen nézd, van program, van önkéntes beszámoló, pipa mindenhol. Ez szerintem megtévesztő és inkorrekt.
Aki szeretne valóban cselekedni, annak a Fridays For Future Magyarország rendezvényeit ajánlom, akik a IV. Globális Klímasztrájkra készülnek! Úgy gondolom, a magyar fiatalok hiteles, hatékony és független érdekképviseletet érdemelnek, nem pedig önjelölt és a kormány által kézivezérelt kirakatembereket.
