Gábor Dénes, Wigner Jenő, Oláh György, Harsányi János, Békésy György, Herskó Ferenc, Szent-Györgyi Albert, Kertész Imre. Mi a közös bennük? Mindannyian magyar Nobel-díjasok voltak. Azonban mindannyian elhagyták az országot. Elszomorító, de elgondolkodtató, hogy miért is 100%-os ez az arány, miért jellemző Magyarországra, hogy a kiemelkedő tudományos eredményeket elérő polgárai minden történelmi korszakban menekülnek hazájukból. Az elégtelen eszközpark és emberi erőforrások, megalázóan alacsony fizetések, a mindenkori politika tudományellenessége és az érdekképviselet közel teljes hiánya mellett fontos szempont a társadalmi megbecsültség kérdése is. Különösen kritikus szempont ez manapság, amikor a tehetséges fiatalok gyakran már az egyetemi éveiket is külföldön kezdik, majd soha nem térnek vissza, többek között azért, mert kiemelkedő diákokat alig támogatják az oktatási intézmények és az állam, reprezentáltságuk pedig minimális.
A legkirívóbb és legszimbolikusabb példa a fiatal tehetségek megbecsülésének hiányára a tudományos olimpikonokkal való bánásmód, akik szinte semmilyen elismerést nem kapnak az erőfeszítéseikért. Pedig a tudományos olimpiákat több, mint egy tucat tárgyból rendezik meg minden évben a földrajztól a filozófiáig, a legtöbb esetben több száz résztvevővel, melyet többfordulós hazai selejtező előz meg; ezen megmérettetésekre éveket készülnek a diákok, rendkívül keményen dolgoznak, és gyakran kiemelkedő eredményekkel, érmes helyezésekkel térnek haza, ezzel is öregbítve hazájuk hírnevét.
Idén 6 arany, 24 ezüst és 33 bronzérmet szereztek a magyar versenyzők, megszerezve az ország első földrajz aranyérmét is.
Ez sem kerül plakátra...
Az olimpikonok gyakran később is kiemelkedő tudományos eredményeket értek el: Lovász László például matekolimpikon volt, ma pedig világhírű matematikus és az MTA elnöke. Ehhez képest a magukat megmérettető középiskolások egyetlen többletpontot nem kapnak a felvételin sem a selejtezőért, sem a nemzetközi részvételért, sem az éremszerzésért. Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár szerint azért, mert bárki szervezhet tudományos olimpiát (!). Mindeközben egy OKTV első tíz helyezettje is kap pontot, a sportolókról nem is beszélve; már egy regionális sportversenyért is jár 8-10 pont, a sportolimpikonok pedig 500 ponttal kerülnek be bármelyik egyetemre állami ösztöndíjasként. Ez olyan, mintha az tudományos olimpikonoknak örökös kondibérlet járna.
Ezen felül a Miniszterelnöki Ösztöndíj, melyben az érmet szerzők részesülnek, megalázóan alacsony összegű, havi húszezer forint egy évre bronzérem esetén. Ennél egy négyes átlag többet ér tanulmányi ösztöndíjként a legtöbb egyetemi szakon. A Köztársasági Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj (mert a Köztársaság nem csak nevében szűnt meg), melyben az egyetemi polgárok 0.8%-a részesülhet, havi negyvenezer forint. Ehhez képest az olimpikonok a diákok 0.009%-át jelentik, azaz 89-szer annyian kapnak csak Felsőoktatásit, mint Miniszterelnökit. Nem mintha egyébként a Kedves Vezetővel való találkozás kárpótolná a különbséget, mivel a miniszterelnökit nem is feltétlen Orbán Viktor adja, nálam Balog Zoltán helyettesítette, mindenki döntse el maga, hogy melyik a rosszabb.
Természetesen a pénz és a többletpont nem minden, elvégre miért is várnánk, hogy legalább annyi pont járjon egy nemzetközi versenyre, mint egy megyei sportversenyre, vagy egy OKTV döntős helyezésre. Miért várnánk, hogy legalább annyi pénz járjon, amennyit egy jobb átlagért bármelyik szakon megkap az ember. De akkor legalább megbecsülés jár, ugye?
Persze hogy nem.
Kormánypárti politikusok egyedül akkor említik az olimpiákat, amikor a diáktüntetőket kell trógereknek minősíteni, vagy amikor a fantasztikus oktatási rendszer eredményeit kell bemutatni, melyeknek ugyan köze nincs az olimpiákhoz, hiszen más a tananyag, a szemlélet, a felkészítő tanárok pedig ingyen dolgoznak, de kérkedésre jó. Tette ezt Balog Zoltán, kapott is rá elutasító választ több, mint 100 olimpikontól, és tette ezt utódja, Kásler Miklós is.
A médiában sajnos politikai hovatartozástól függetlenül legjobb esetben is esetleges az érdeklődés, habár tapasztalható némi javulás, elsősorban hála a Tudományos Olimpikonok Facebook-oldalnak, mely már több éve minden magyar eredményről beszámol, az országban egyedüliként. Érdekes, hogy a média gyakori érdektelenségével éles ellentétben áll a társadalmi érdeklődés, mivel a legnépszerűbb bejegyzés az oldalon több, mint negyedmillió embert ért el. Habár feltehetőleg még mindig kevesen ismerik a tudományos olimpiák fogalmát, a legtöbben már első hallásra büszkék a résztvevőkre, azaz fogékonyak lennének, ha a média ezt az igényt is kiszolgálná, nem csak a sporthírek iránti csillapíthatatlannak tartott kíváncsiságot. Így habár tapasztalható javulás, még messze van, hogy a média többsége minden olimpiáról beszámoljon, ahogy teszi azt mondjuk a nemzetközi sporteredmények esetén. Habár minden tiszteletem a sportolók erőfeszítéseiért, de egyértelmű, hogy a civilizációs fejlődés motorjai mégiscsak a tudósok voltak, így pont őket levegőnek nézni nemzetpolitikai öngyilkosság. Hiába vagyunk büszkék nagy feltalálóinkra, ha a következő generáció már a gimnázium után külföldre menekül, mert itthon csak strébernek van elkönyvelve.
Természetesen lehet azt mondani, hogy a téma irreleváns, mikor hadigazdaság-üzemmódban van a legtöbb iskola, hiszen sok helyen még szaktanár sincs, azonban a tudomány megbecsültségének hiánya olyan évtizedes/százados probléma, mely a valóban romló közoktatási helyzettel nem függ össze; viszont a tudásalapú és ezáltal jóléti társadalom építése olyan évtizedes munka, melyet folyamatosan kell végeznünk, akár körülmények ellenére is. Pontosan ezért rövid távon a következőkre van szükség:
- Maximális többletpont a felvételin az olimpiára kijutó, hazai selejtezőn dobogós helyezést elért versenyzőknek, automatikus szakirányos bejutás egyetemre.
- A Miniszterelnöki Ösztöndíj változzon Akadémiai Ösztöndíjra, és összege a mindenkori minimálbér fölött legyen, jobb esetben a sportolók díjazáshoz legyen arányosítva.
- Minden olimpiai eredményről számoljon be a média.
- A felkészítő programokat támogassa az állam, a tanárok ne ingyen dolgozzanak!
- Alakuljon meg a Tudományos Olimpiai Bizottság a hatékony koordináció érdekében!
- A tudományos olimpiai sikereket ne használják propagandacélokra!
Sajnos ezek egyelőre távlati célok, hiszen például hiába javasoltam már hat éve Maruzsa Zoltán akkor felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárnak a többletpontok szükségességét, ahogy tette ezt a Független Diákparlament is két éve.
Bíztató viszont, hogy idén Magyarország rendezi a Csillagászati és a Biológia Diákolimpiát is!
Fontos, hogy ezen két esemény minél nagyobb figyelmet kapjon, hiszen valódi áttörést jelenthet a tudományos élet népszerűsítésében! A Tudományos Olimpikonok oldalon mindenesetre ezen dolgozunk már évek óta, és közös erővel hisszük, hogy társadalomformáló erővé válhat a tudományos olimpiák szimbóluma, még akkor is, ha korábban ez soha nem volt így.
Békés Gáspár földrajz olimpikon, a Tudományos Olimpikonok oldal alapítója
